Heather hiába próbálta hívni Kimit, mindig csak az az átkozott hangposta válaszolt, és már nagyon kezdte unni.

-Látod Anna, nem lehet elérni. –dobta le dühösen a kanapéra a telefonját.

-Ne aggódj már! Biztos az idióta bátyja hívta át magához.

-Ja, és azért nem elérhető, mi? Neeem. Tuti megint a „kis családjához” ment. –forgatta szemeit. Szavaiból csak úgy sütött a gúny.

-Csak szólt volna.

-Látod, hogy nem. Azt hiszem ideje még egyet telefonálnom. –húzódott gonosz mosolyra a szája, s már nyúlt is a telefonja után. Tervei szerint Paul, Sybill férje, akit megbízott a nő figyelésével, most éppen Nicole közelében van, tehát ha Kimi is vele van, akkor azt tudni fogja. És innen azt is le tudja majd mérni, hogy Kimi vajon letagadja-e vagy sem.

-Ajjaj, rosszat sejtek. –mosolygott Anna is gúnyosan.

-Paul, szia, itt Heather. Nem zavarlak?

-Szia. Nem, dehogy. Miben segíthetek.

-Csak érdeklődöm, hogy halad a munka, amivel megbíztalak. –ült le a nő a kanapéra, és úgy helyezkedett, hogy Anna is hallja a beszélgetést.

-Most is éppen azon dolgozom. A megfigyelt személy a kórházban tartózkodik. A fiával történt valami…
-Kimi vele van? –Heather nem bírta ki, hogy rá ne kérdezzen. A várakozás közben idegesen dobolt a körmével.

-Igen. Úgy fél órával később érkezett, valósággal berohant a kórházba, és azóta egyikőjük sem jött ki.

-Hogy az a … -Heatheren még nagyobb düh hatalmasodott el, de észbe kapott, és gyorsan kedves hangon folytatta – köszönöm Paul, természetesen a fizetséged sem marad el.

-Rendben. Akkor én folytatom a munkát. Ha megtudok valami lényegeset, szólok.

-Köszönöm, szia. –bontotta a nő a vonalat. –Látod?? –pattant fel a kanapéról és idegesen járkálni kezdett. –Mondtam, vele van. Tudtam, hogy nem nyugszik az a nő. Jó, elismerem, a gyereknek biztos valóságos a baja, de akkor is? Minek kellett rögtön ugrasztania Kimit?? Ez a bolond meg rohant, mintha tudna segíteni. Menj már innen te büdös dög!! –förmedt rá Ajax-ra, aki véletlenül éppen akkor masírozott át a nappalin, de amikor meglátta a dühös nőt, gyorsan kiszaladt a kertbe.

-Mit akarsz most csinálni? –tudakolta Anna.

-Nem tudom. Van valami ötleted?

-Persze, hogy van. –mosolyodott el a nő. –De először is nyugodj meg! Ha Kimi észreveszi rajtad, hogy ideges és feszült vagy, akkor gyanút foghat. Másodszor, amikor hazajön, csak annyit kérdezz tőle, hogy milyen napja volt. Minden egyes szóra figyelj, nehogy valami rossz megjegyzést tegyél, és ha elmondja, hogy a fia kórházban van, ajánld fel neki, hogy elmész valami játékot venni.

-Én? Játékot? Neki? –nézett rá úgy a nő, mintha legalább azt kérte volna, hogy fejtse ki, mit takar a relativitáselmélet.

-Aham. Te. Te leszel az a nő, aki nagyon örül annak, hogy a párjának van egy zabigyereke.

-Köszi. Kevésbé kényelmetlen terved nincs? –fintorgott Heather.

-Nincs. Ha kitalálsz egy jobbat, akkor hajrá, de a terv második felét még nem is hallottad- csillant meg gonoszul Anna szeme.

-Ugye tudod, hogy mindig is csodáltalak.

-Tudom, de most nagyon figyelj ide, a teendőd… -azzal Anna részletesen elmagyarázta tervét. Heather csodálattal hallgatta a barátnőjét, és nem tudta, hogy ez a terv miért nem az ő fejéből pattant ki, hiszen annyira zseniális. És a legszebb az egészben, hogy Kimi még csak gyanakodni sem fog rá.

-Kicsim, haza kell mennem néhány cuccért, de rögtön jövök vissza, rendben? –simogatta meg Cameron fejét Nicole.

-Rendben. –válaszolta álmosan Cameron. Valószínűleg még mindig a fájdalomcsillapító miatt volt egy kicsit kába.

-Ó, a francba, a kocsim apuéknál van. Akkor hívok egy taxit. –vette elő a telefonját a lány.

-Ne viccelj, elviszlek, itt parkolok a kórház előtt.

-Jobb lenne, ha inkább Cam-mel maradnál.

-Menj nyugodtan apa. –nézett rá egy halvány mosoly társaságában a kisfiú, Cameron ugyanis szerette volna, ha a szülei újra egymásba szeretnek.

-Biztos? –néztek rá csodálkozva mind a ketten, mire Cam válasza csak egy bólintás volt.

-Akkor? Mehetünk? –kérdezte Kimi.

-Oké, menjünk. Sietünk kicsim. –adott egy puszit még a fiának, majd elindultak. Csendben mentek el a kocsiig, s Kimi csak azután szólalt meg, hogy beültek a kocsiba.

-Mikor beszélt veled az anyám? –közben azért beindította a motort.

-Pénteken, miért?

-Mit mondott? –a férfi figyelmen kívül hagyta a nő kérdését, más kötötte le.

-Semmit, nem fontos. –próbálta terelni a témát Nicole.

-Tudni akarom. –kötötte az ebet a karóhoz Kimi. Vezetés közben azért néha rápillantott a mellette ülő lányra.

-Miért? Mit számít az, ha tudod, hogy mit mondott? Igaza volt mindenben, legyen ennyi elég.

-Nem. Tudni akarom. –Nicole jól tudta, hogy ha Kimi egyszer valamit el akar érni, akkor azt el is fogja. Többek között ez is az egyik nagy erénye. Nem adja fel egykönnyen, és még lehetetlen helyzetekben is képes meglátni, vagy éppen előcsalni a pozitív dolgokat. Nicole vett egy mély levegőt, majd belekezdett.

-Oké, ha tudni akarod, akkor megkérdezte, hogy miért most tudtad meg, hogy van egy fiad, és hogy szemét voltam, amiért elhagytalak és bántottalak –Nicole a kezét nézte, nem volt képes Kimire nézni-, és megkért, hogy még egyszer ne tegyem ezt.

-Ennyi? –kérdezte hüledezve a férfi, bár sejtette, hogy valami ilyesmit mondhatott az anyja.

-I-igen.

-Ez nem volt meggyőző, így még egyszer kérdezem, ennyi? –időközben megérkeztek a házhoz, így leparkolt, de nem mozdult, csak kicsatolta a biztonsági övet és szembefordult Nicole-lal. A nő már éppen nyitotta az ajtót, de Kimi végül megragadta az ajtó kilincsét és ismét becsukta, ezzel a megmozdulásával azonban elérte, hogy közel kerüljön Nicole-hoz.

-Engedj kiszállni. –mondta halkan a lány, miközben érezte, hogy a szívverése felgyorsul. Dühös volt magára, amiért Kimi közelsége ilyen reakciót váltott ki belőle.

-Nem, amíg nem tudom a teljes történetet. –Nicole-t meglepte, hogy Kimi nem mozdult, vagyis hogy ugyanolyan közel maradt hozzá.

-Megkérdezte, hogy … mennyi … mennyi pénzt akarok, mennyit fogsz … gyerektartásként … de én nem akarom. Nem akarom, hogy fizess, nem kell a pénzed! –a férfi döbbenten hallgatta a lányt. Nem akart hinni a fülének. –Mondtam, hogy nem kellene elmondanom.

-De, jó, hogy elmondtad, majd beszélek vele. Akárhogy is, ez nem az ő dolga. Ami pedig a gyerektartást illeti…

-Ha fizetni akarsz valamennyit, akkor azt most verd ki a fejedből, különben esküszöm, hogy ma láttad utoljára a fiadat. –nézett komolyan a férfi szemébe.

-Miért nem kell a pénzem?

-Nem akarok senkitől sem függeni. És nem akarom, hogy azt hidd, hogy azért, mert az apja vagy, elvárom, hogy fizess, pláne nem most.

-Hogy érted, hogy nem most? –Kimit egyre több megdöbbentő dolog érte.

-Nem akarom, hogy bármi olyat gondolj, hogy azért, mert a Ferrarinál dolgozol, és sokat keresel, le akarlak húzni.

-Ismerlek, így nem gondolom ezt.

-Akkor sem. Most már kiszállhatok?

-Igen. –azzal Nicole kiszállt a kocsiból, majd Kimi is követte. –Egyébként…örülök, hogy még mindig ezt a parfümöt használod, illik hozzád ez az illat. –nézett a nőre mosolyogva a férfi.