-Kérsz valamit? –kérdezte Nicole a férfitól, amint beléptek a házba.

-Nem, kösz. 

-Oké, akkor én gyorsan összepakolok pár cuccot Cam-nek.

-Segíthetek? –ajánlotta fel Kimi.

-Ha szeretnél, akkor nyugodtan. –azzal felmentek a gyerekszobába. Kimi meglepődött, amikor látott magáról egy posztert. A múltkor nem is figyelte.

-Mi az? –kérdezte Nicole, mikor meglátta a férfi döbbent arckifejezését.

-Csak meglepett, hogy az én arcom néz vissza az ajtóról.

-Neked drukkol amióta F1-et néz. –nyitotta ki Nicole a fia ruhásszekrényét.

-Kérdezhetek valamit?

-Igen. –kezdte el kiszedni a szükséges ruhákat.

-Szóval…hogyhogy engedted neki, hogy F1-et nézzen, és nekem drukkoljon?

-Én is néztem, igaz, hogy minden futamot végigbőgtem –csúszott ki Nicole száján, amire Kimi egyből felkapta a fejét –szóval néztem, aztán ahogy Cameron nőtt egy kicsit, ő is nézte, kérdezte, hogy melyik bácsinak drukkolok, én meg mondtam, hogy annak a szőkének a dobogó tetején, akkor nyerted meg a Belga nagydíjat. Ő meg mondta, hogy kedvel téged, és neked fog szurkolni.

-Kedves tőled, hogy nem tiltottad el tőle. –állt meg a nő mellett.

-Több kárt nem akartam okozni. Éppen elég az, amit csináltam. –pakolta bele a ruhákat egy táskába. –Ez kész. Még kell pár cucc tőlem. Bent alszom nála. –azzal átmentek Nicole szobájába.

-Muszáj még valamit kérdeznem.

-Ma rosszabb vagy, mint egy riporter. –nyitotta ki a saját szekrényét.

-Tényleg sírtál? Úgy értem a versenyek alatt? -Nicole abbahagyta a pakolást, és szembefordult a férfival.

-Igen. Tudom, hogy megbántottalak, és én hibáztam, de én is ki voltam borulva.

-És most? –lépett egy lépéssel közelebb Kimi. Tudta, hogy őrültségre készül, de nem tudta visszafogni magát.

-Most nem vagyok kiborulva.

-Oké. –lépett még egy lépést közelebb, miközben a lány csak állt, és nézte őt. Tisztában volt vele, hogy mi fog következni, és azt is tudta, hogy tennie kellene valamit ellene, de képtelen volt megmozdulni. Még akkor sem tett semmit, amikor a férfi ajkai az övét súrolták. Félénken kezdtek csókolózni, hiszen egyikőjük sem tudta biztosan, hogy mit akar és mit érez a másik, de végül a csók egyre hevesebb lett. Nicoleban újjáéledtek a régi érzések, felidéződtek az együtt töltött éjszakák, a közös séták, a nevetések. Szorosan hozzásimult a férfihoz. Kimit teljesen elbódította Nicole illata. Minden régi emlék, amelyet jó mélyre eltemetett magában most a felszínre tört. Ráadásul elsöprő erővel. Kimi elkezdte lehúzni Nicole felsőjét, miközben az ágy felé tartottak. Óvatosan lefektette a lányt, miközben csak éppen annyira szakadtak el egymástól, amíg kibújtatta a felsőjéből. Egyre jobban hatalmába kerítette őket a vágy, miközben a csókok mellett simogatták egymást, azonban amikor Kimi a lány farmerjának a gombjához nyúlt, Nicole fejében megszólalt valami vészcsengő, és eltolta magától a férfit.

-Uram atyám, mit művelünk!! A francba, ezt nem szabad. –ült fel az ágyon, s a szemével a felsőjét kereste.

-Igazad van. Ne haragudj, nem tudom, hogy mi ütött belém. –ült fel Kimi is.

-Elfelejtjük, hiszen nem történt semmi. –bújt bele a blúzába.

-Azért én nem nevezném semminek. –rakta rendbe a férfi a pólóját.

-De. Semmi nem volt. –azzal odament a szekrényéhez és gyorsan kiszedett egy-két ruhát.

-Ahogy akarod. A kocsiban megvárlak. –azzal a férfi magára hagyta. Nicole meg csak pislogott. Ez most duzzogás akart lenni? Mert ha igen, akkor nagyon nem jogos, amit csinál. Mindegy, most ezen nem akart gondolkodni. Gyorsan összepakolta a szükséges dolgokat, majd lement.

-Mehetünk. –ült be a kocsiba. Kimi először nem szólt semmit, csak elindult, de az egyik piros lámpa kapóra jött neki, és a lány felé fordult.

-Ne haragudj. Tényleg hülyeséget csináltunk. Nem is tudom, hogy mi ütött belém.

-Felejtsük el. Figyelj, út közben meg tudnánk állni? Szeretnék venni fagyit.

-Persze. –azzal kerestek egy cukrászdát, ahol Nicole vett néhány gömb fagyit, természetesen úgy, hogy nekik is jusson. A kórházba úgy léptek be, mintha semmi nem történt volna. Cameron éppen akkor ébredezett.

-Szia kicsim. –simogatta meg az arcát Nicole. –Hoztunk neked fagyit.

-Fagyi?? –élénkült fel rögtön a kisfiú.

-Héé, csak óvatosan. –lépett mellé Kimi is, amikor Cameron a begipszelt kezét is mozgatni kezdte.

-Sziasztok, nem zavarok? –nyitott be Sean.

-Nem, dehogy. Gyere csak. –mosolygott rá Nicole.

-Hogy vagy kisöreg? –borzolta meg Cameron haját.

-Jól, ugye milyen menő a gipszem? –mutatta büszkén a kisfiú a kezét, mintha legalább egy háborús sérülése lenne.

-Aham, te leszel a suli legmenőbb sráca. –karolta át közben Nicole-t. Kimit zavarta a férfi jelenléte, egyszerűen irritálta. Mit borzolja a fia haját? Ez már régen kiment a divatból, ráadásul ő speciel mindig utálta, ha ezt csinálták.

-Ugye rajzolsz rá?? Akkor még jobb lesz!! –csillogott Cameron szeme.

-Persze, hogy rajzolok. Azt hiszem van is nálam toll. –azzal előhúzott a zsebéből egy tollat, és rajzolni kezdett a gipszre. Kimit rettentően bántotta, hogy a fia őt nem kérte meg rá. Úgy érzi magát, mintha itt sem lenne, és ők egy tökéletes család lennének, ahova ő, a valódi apa nem illik bele.

-Nekem most mennem kell. Majd még benézek. Oké?  –puszilta meg Cameron homlokát Kimi- Sziasztok. –azzal már el is hagyta a kórtermet. Nicole nem tudta mire vélni a férfi viselkedését.

-Mindjárt visszajövök. –sietett ki ő is a szobából, és elindult Kimi után. A parkolóban sikerült utolérnie. –Kimi, várj!

-Tessék, mi az? –fordult vissza a kocsiajtóból.

-Mi történt? Miért rohantál így el?

-Mennem kell. Heather nem tudja, hogy itt vagyok, biztos aggódik már.

-Már régen is pocsékul hazudtál. –topogott egy helyben a lány.

-Jó, de ha kimondom, akkor megbántalak. Szóval…

-Oké, hallgatlak. –lépett közelebb a kocsihoz Nicole. Most már a végére akart járni a dolgoknak.

-Biztos?

-Kimi, nyögd már ki! –szólt rá.

-Rendben. Bánt, hogy Cameron őt kérte meg, hogy rajzoljon a gipszére, és engem pedig nem. Tudom, hogy nem vettem eddig részt a nevelésében, de akkor is. Ez van. –nézte a cipőjét Kimi.

-Akkora egy szamár vagy. –mosolygott Nicole.

-Na kösz.

-De tényleg. Cameron mondta, hogy mivel elmentél, így nem tud megkérni arra, hogy rajzolj te is a gipszére.

-Persze, ezt most csak úgy mondod. –nézett rá hitetlenkedve Kimi.

-Nem. Gyere vissza velem, és majd meglátod.

-Nem.

-Istenem, te rosszabb vagy, mint Cameron. Miért nem?

-Mert az hülyén venné ki magát. –bámulta ismét a földet a férfi.

-Na indíts befele! –nevetett Nicole.