Ahogy megállt a kocsi, Cameron egyből kipattant és a tájat nézte.

-Anya azt nézd!!! Milyen klassz ház!! –fogta meg az anyja kezét, aki éppen csak kiszállt a kocsiból.

-Édesem, hidd el, nem fog elszaladni a ház. –nézett rá mosolyogva Nicole.

-Megyek, kinyitom az ajtót. –fogta a táskáját Heather, majd manökenléptekkel az ajtóhoz sétált. Kimi közben a csomagtartóból szedte ki a cuccokat, és mosolyogva figyelte Cameront. A fia szemmel láthatóan felélénkült, még a gipszéről sem vett tudomást.

A ház belülről ízlésesen volt berendezve. Minden megtalálható volt, ami a kényelmet szolgálta. A konyha is lehetővé tette a főzést, így nem kell semmit sem nélkülözniük.  

-Apuu, mikor megyünk túrázni???? –ment oda nagy szemekkel Kimihez Cameron.

-Egy picit még várj, lepakolunk.

-De utána ugye megyünk?? Ugye???

-Persze. Hisz’ azért jöttünk, nem? –mosolygott rá az apja.

-De. –vigyorgott Cameron is. Heathert undor fogta el a látvány miatt, de ezt jól leplezte, de tudta, hogy ha a terve hibátlanul fog működni, akkor jó esély van arra, hogy egy kis időre jegelje Kimi és Nicole kapcsolatát. Ha még nagyobb szerencséje van, akkor a kölyköt sem fogja látni egy darabig.

-Gyere, megmutatom a szobátokat. –szólt Heather Nicole-nak.

-Oké, megyek. –azzal a két nő felment a kis ház emeletére. –Heather, beszélhetnénk? –kérdezte Nicole, amint beértek a szobába.

-Persze. Hallgatlak. –fordult szembe vele angyali arccal a nő.

-Csak szeretném megköszönni ezt az egészet. Cameronnak ez nagyon sokat jelent.

-Nincs mit megköszönnöd. Ne vedd zokon, de nekem az a fontos, hogy Kimi boldog legyen, és így boldog. –nézett rá komolyan a nő. Nicole-t meglepték a szavai, de rájött, hogy valahogy nem is várt mást tőle.

-Rendben. –azzal csöndben lementek Kimihez és Cameronhoz.

-Nicole, felviszem a csomagjaitokat, csak mutasd az utat. –állt Kimi a kezében a táskákkal. Nicole vetett egy rövid pillantást a nőre, majd elindult vissza az emeletre, a férfi pedig utána.

-Örülök, hogy jól kijöttök Heather-rel. –tette le Kimi a táskákat.

-Köszi. Igyekszem. Mármint…szóval nem akarok semmi kellemetlenséget köztetek miattunk.

-Értem, és köszönöm. Meg azt is, hogy eljöttetek.

-Nincs mit. Mi köszönjük a meghívást. És…gondolkodtam a jövő heti futamon.

-Tényleg? –Kimi meglepetten nézett Nicole-ra. A nő közben hozzálátott a táska tartalmának kipakolásához.

-Igen. És ha még mindig szeretnéd Cameronnak megmutatni, akkor felőlem rendben. De…én is szeretnék vele menni. Nem akarom egyedül elengedni, remélem ezt megérted.  –Nicole belátta, hogy nincs értelme kardoskodnia a Forma 1 ellen. Úgysem tehet semmit. A fia már így is szereti.

-Persze. Természetesen. Ez…fantasztikus!!! Komolyan…alig hiszem el!! De…ugye tudod, hogy a következő futam Kínában lesz?

-Tudom, remélem nem gond.

-Nem, dehogy. Majd kitalálunk valami jót a hosszú repülőútra…mármint…úgy értem Cameronnak. –tette gyorsan hozzá, mivel rádöbbent, hogy kissé félreérthetően fogalmazott.

-Oké. De szerintem most már ideje lemenni, Cameron nehogy lefárassza Heathert.

-Tényleg. Egyedül maradtak. Kíváncsi vagyok azért, hogy hogy boldogul vele. –mentek le az emeletről, de odalent nem volt senki. –Biztos kimentek a konyhába, megyek megnézem őket –indult el Kimi arra, Nicole pedig kiment a ház elé, de nem látott senkit. Se Cameront, se Heathert, bár most Heather érdekelte a legkevésbé.

-Na? –fordult idegesen Kimi felé.

-Semmi. Nincsenek a házban.

-De akkor hol vannak?

-Valahol biztosan a közelben.

-Jó, de mégis hol? –lett dühös Nicole. –Egyáltalán miért vitte el Heather?

-Biztos csak jót akart, és ne aggódj, vigyáz rá.

-Ne aggódjak? A fiam egy tök idegen nővel van isten tudja hol, gipszben van a keze, aham, tényleg nincs okom aggódni.

-Azért Heather nem egy idióta, aki nem tud vigyázni egy gyerekre! –kezdtek el veszekedni.

-Nem is ezt mondtam! Csak nem értem, hogy miért nem kérdezte meg, hogy elviheti-e, vagy miért nem szólt, hogy elviszi.

-Nem tudom! De biztos, hogy nem akart rosszat, és Cameronnak nem lesz baja! Tuti. Nyugi.

-Majd akkor leszek nyugodt, ha visszajönnek.

-Jó, de legalább menjünk be, csináljunk valami kaját. –indult el Kimi be. Nicole már majdnem visszaszólt valamit, de aztán inkább csöndben maradt és követte a férfit. Csináltak néhány szendvicset és elővették azt is, amit a nő készített. Kb. másfél óra múlva Cameron boldogan szaladt be.

-Anyu ezt nézd!! –mutatta a kezében a köveket.

-Oh Cameron! –ölelte meg Nicole. –Minden rendben? A kezed?

-Jól vagyok, nézd milyen szépek! –mutatta még mindig a köveit. –Heatherrel gyűjtöttük.

-Menj, mosd meg a kezed. Hol voltatok? –szegezte a kérdést Nicole a nőnek, amint Cameron hallótávolságon kívülre került.

-Levittem a patakhoz.

-És miért nem szóltál róla?

-De hiszen én mondtam! –nézett rá olyan ártatlanul, mint egy ma született bárány.

-Tessék? Nekem nem szóltál egy szóval sem.

-Dehogynem! Nem képzeled, hogy elviszem a fiad anélkül, hogy nem szólnék! –tettette az ártatlant továbbra is Heather.

-Te meg ne nézz hülyének! Tudom, hogy nem szóltál!

-Amikor megmutattam a szobátokat, akkor kérdeztem meg, és azt mondtad, hogy semmi akadálya. –magyarázta Hether. Tudta, hogy jól kell alakítania, különben nem lesz hiteles.

-Már ne is haragudj, de emlékeznék rá, ha ilyet mondtam volna.

-Ezek szerint mégsem. De nem baj, nem haragszom. –mosolygott rá Heather.

-Megáll az eszem. Még te nem haragszol?? Megáll az eszem.

-Na jó lányok. Hagyjátok abba. –lépett közéjük Kimi, aki eddig csak csöndben követte figyelemmel a szóváltást – A lényeg, hogy mindenki jól van. Nicole, biztosan nem figyeltél, amikor mondta.

-Persze. És gyengeelméjű vagyok. Köszi. Elhiszem, hogy Heathert véded, mert ő a barátnőd, de azért nem gondolhatod, hogy elfelejtem, hogy elkérte-e a fiamat vagy sem.

-Jó, nekem ebből elegem van. –fordult meg Heather, és elindult az emeletre, de néhány lépcsőfok után megtorpant- Remélem ezzel a kis jelenettel nem azt akartad elérni, hogy Kimi és én összevesszünk, mert akkor közlöm, hogy köztünk nagyon mély szerelem és bizalom van, amelyet nem ingathat meg semmi. –Nicole már majdnem a képébe vágta, hogy néhány napja majdnem lefeküdt a megingathatatlan szerelmével, de végül türtőztette magát és mégsem tette.

-Remélem most elégedett vagy. –mondta Kimi Nicole-nak, majd elindult Heather után az emeletre. Nicole-nak el kellett ismernie, hogy agyafúrtabb a nő, mint gondolta. Most már biztos volt benne, hogy ez az egész hétvégi túrázás csak erre ment ki. És be kell látnia, hogy a nő terve tökéletesen működött.

-Anya, hol van apa? –szaladt ki Cameron a fürdőből.

-Felment Heatherrel az emeletre, meg kell beszélniük valamit.

-Éhes vagyok. Eszünk? –csillant fel a kisfiú szeme, mint meglátta a sok szendvicset.

-Persze. –ült le vele az asztalhoz Nicole is, bár neki nem volt semmi étvágya.