Szerda este Nicole rettentően ideges volt. Most először fog visszamenni abba a közösségbe, amelynek egy ideig a tagja volt. Vajon mit fognak hozzá szólni? Egyáltalán emlékezni fog valaki rá? Vagy végleg feledésbe merült? Egy-két embernek biztosan ismerős lesz az arca, de remélhetőleg csak ennyi lesz, és nem fognak beszédbe elegyedni vele. Vagy ha mégis, akkor…akkor talán nem kerül elő a múlt. Vajon összefut azokkal a nőkkel, akikkel egykoron barátnők voltak? Ők hogy fogják fogadni? Megértik majd a döntését vagy végleg elásta náluk is magát? Néhányan biztosan haragudni fognak rá, mivel egyszerűen az ő életükből is kisétált, és egy-két ember barátsága őszintén hiányzott neki az elmúlt években, de nem akarta megkockáztatni azt, hogy valamelyikük elszólja magát. És a sajtó? Ha kiderítik, hogy ki ő és a kisfia, akkor éhes hiénaként fogják rávetni magukat. Jó, nyilván ez a munkájuk, de vannak bizonyos határok, amelyet feszegetni szoktak. Ezzel még annyira nem is lenne probléma, ha néhányan nem űznének abból sportot, hogy átlépjék ezen határokat. Persze, utána ők vannak a legjobban megsértődve azon, ha a szerencsétlen áldozat a legkisebb hajlandóságot mutatja arra, hogy válaszra méltassa a kérdezőt. Mint ahogy Kimi szokta, amikor úgy érzi, hogy a kérdés már a privát szféráját sérti. Nicole még jól emlékezett azokra az időkre, amikor még úgy sétálhattak végig a Paddock-ban, hogy a kutya sem mondta volna meg a párjáról, hogy történetesen az egyik csapat pilótája. Aztán ahogy pontokat szerzett, és egyre többen ismerték meg az arcát, úgy egyre nagyobbra nőtt a média érdeklődése iránta. A férfi ezt egy ideig egész jól tolerálta, de amikor már Nicole-t is zaklatni kezdték az újságírók, akkor megelégelte az egészet, és igyekezett minimális információkat megosztani velük. A szakítás után a nő megvett néhány újságot, annak ellenére, hogy a szülei erősen tiltakoztak ellene. Nem bírta ki. Tudnia kellett, hogy hogy van Kimi. Fel mégsem hívhatta. Sem őt, sem mást. Akkor úgy gondolta, hogy soha többet nem fog találkozni senkivel, akinek köze van a Forma 1-hez, és most tessék. Itt ül a repülőn, és egyenesen Kína felé tart Kimivel, és a közös gyerekükkel, Cameronnal.

-Apa, mikor érünk oda? –fordult a középen ülő szőke kisfiú az apjához.

-Még eltart néhány óráig. De kitartás. –próbálta megnyugtatni Cameront Kimi.

-Tessék, hoztam neked néhány apróságot. –azzal Nicole előhalászott az egyik táskából néhány játékot, egy kifestőkönyvet és egy képregényt.

-Te aztán felkészültél –jegyezte meg meglepetten Kimi.

-Egy gyerek mellett nem lehet mindenre felkészülni. –mosolygott feszülten a nő. Kimi sejtette, hogy mitől ennyire ideges, de nem akarta firtatni a témát. A csapatfőnököt külön megkérte, hogy próbálják meg a sajtót kicsit távol tartani tőle, ami egészen lehetetlen feladatnak tűnt. Cserébe bevállalta, hogy a következő nagydíjon kétszer olyan hosszú interjút fog adni.

-Kérdezhetek valamit? –jutott eszébe Kiminek egy gondolat.

-Igen. –már úgyis teljesen mindegy volt, így is ideges volt, egy kérdéssel több vagy kevesebb már nem számított.

-Patriciával sem tartottad a kapcsolatot?

-Nick Heidfeld Patriciájával? Nem. Miért?

-Semmi, csak kíváncsi voltam.

-Ezek szerint ő is ki szokott látogatni a versenyekre.

-Igen. Van rá esély, hogy össze fogsz futni vele. –Nicole talán tőle félt a legjobban. Nagyon fájt neki, hogy vele sem tarthatta a kapcsolatot, mivel ő volt az egyetlen a „pilótabarátnők” közül, akivel őszintén tudott beszélgetni, és kölcsönösen megbíztak egymásban. Ez a bizalom azonban elveszett, amikor Nicole kisétált Kimi ajtaján.

-Anya, mikor érünk már oda? –nyugtalankodott Cameron.

-Kicsim, az még nem most lesz. Próbálj meg egy picit aludni, úgy gyorsabban telik az idő.

-De én nem vagyok álmos. –azzal egy nagyot ásított.

-Azt látom. –simogatta meg a fia arcát. –De tudod mit, dőlj ide egy kicsit –tett egy párnát az ölébe–, csukd be a szemed, és képzeld el, hogy Meseországban jársz. A kastély udvarán fényes páncélban csatáznak a lovagok, a nép csak őket figyeli. Kíváncsiak arra, hogy ki nyeri el a királykisasszony kezét. –mesélt Nicole, mire a fia szépen álomba szenderült. A nőnek nem is tűnt fel, hogy Kimi csodálattal figyeli őket.

-Ezt hogy csináltad?

-Micsodát? –Nicole nem értette, hogy Kimi mire céloz.

-Hát…szinte egy perc alatt rávetted, hogy aludjon, és el is aludt. Én akárhányszor próbáltam Rami gyerekeit rábeszélni az alvásra, mindig csak az lett a vége, hogy hisztiztek, én meg végül belementem abba, hogy ne aludjanak.

-Nem szabad azt mondani nekik, hogy aludjanak. Jó, először azt mondod, de ha ők nemet mondanak, ami több mint valószínű, akkor taktikát kell változtatni. Meseországban járni sokkal jobb, mint aludni. Érted?

-Igen. Köszi. Legközelebb megpróbálom.

-Rendben. Viszont ha nem haragszol, akkor most én is alszom egy kicsit. –állította az ülését hátrébb Nicole, és lehunyta a szemét. Kimi egy percig nézte őt, majd ő is hátradőlt és elaludt.

A landolás után megkeresték a bőröndjeiket és igyekeztek feltűnésmentesen távozni a reptérről, de amikor a riporterek hada megjelent, Nicole automatikusan a háttérbe húzódott Cameronnal együtt. Talán így nem veszik észre, hogy Kimivel együtt érkeztek. Lehet, hogy nem lett volna rossz, ha hozza a napszemüvegét, vagy egy baseball sapkát.

-Anya, ki ez a sok bácsi apa körül? –nézett rá kérdőn Cam.

-Riporterek. Mindenki szeretné, ha egy interjút adna nekik, de ő valószínűleg nem fog. –már szinte el is mosolyodott magában. Kimi ekkor intett, hogy induljanak, ő is mindjárt megy utánuk. Odakint megkeresték a bérelt autót, majd egyenesen a szállodába mentek. A szobáik egymással szemben voltak, Kimié egy franciaágyas, Nicole-é pedig egy kétágyas volt.

-Két óra múlva kimegyek a pályára, mert akkor lesz az első csapatmeeting. Ha akartok, kijöhettek már most.

-De szuper!!! –lelkendezett Cameron.

-Rendben. Akkor addig kipakolunk és eszünk valamit.

-Oké, akkor másfél óra múlva találkozunk kint a folyosón. –nyitották ki mindketten a szobájuk ajtaját.

-Kicsim, szerintem először fürödjünk meg, jó? Amíg fürdesz, addig kipakolok, utána meg rendelünk valami ennivalót. –pakolt le Nicole.

-Jó. Anya, itt van mesecsatorna?

-Nem tudom, mindjárt megnézem. –a nő megkereste a tv távirányítóját, majd kapcsolgatni kezdett. Szerencsére néhány angol csatorna is fogható volt, nem csak a kínai programok, és még mesét is talált. –Igen, van. De most már nyomás fürdeni, még én is szeretnék letusolni.

-Jó, megyek már. –vonult be a fürdőbe Cameron. Nicole engedett neki fürdővizet, majd kikészítette a ruháikat, a többit pedig bepakolta a szekrénybe. Amíg ő fürdött, addig a fia nézte a mesét, majd rendeltek ebédet, amelyet jóízűen elfogyasztottak. Másfél óra múlva mindketten útra készen léptek ki a folyosóra. Cameron rettentően izgatott volt. Néhány perc múlva Kimi is megjelent, természetesen a Ferrari csapatruhájában.

-Hú de klassz a pólód!! –csodálta a fia.

-Majd neked is szerzek egyet, és mindenkivel aláírathatod, ha szeretnéd.

-Szuper!!

-Rendben, akkor menjünk is. –a garázsban megkeresték az autójukat, majd elindultak a pályára. Körülbelül 20 perc múlva már a pálya különparkolójában sétáltak a bejárat felé, bár a séta szó nem feltétlenül fedi a valóságot, mivel eléggé siettek. –Figyeljetek, a meeting nem lesz több 45 percnél, gyorsan megmutatom a motorhome-ban a szobám, oda le tudjátok rakni a cuccotokat, és mivel VIP belépőtök lesz, nyugodtan sétálhattok, vagy csinálhattok bármit. Amint végzek, jövök, és körbevezetlek titeket, és bemegyünk oda is, ahova még a VIP jeggyel sem lehet, na megfelel? –közben még mindig rohantak a Ferrari csapat „székháza” felé. Nicole gyomra közben egyre kisebbre zsugorodott idegességében.

-Szuper! –Cameron csak ennyit tudott kinyögni, miközben a forgatagot figyelte és egy percre sem engedte el az anyja kezét.

-Nos, akkor meg is jöttünk. Sziasztok! –köszönt a motorhome-ban lévő Ferrari egyenruhát viselő embereknek. –Gyertek, erre. –mutatta az utat. –Ez a szobám. –nyitotta ki az ajtaját. Legnagyobb meglepetésükre a szoba nem volt üres. A két férfi jókedvűen beszélgetett, de amint meglátták Nicole-t, lehervadt arcukról a mosoly.