Miután sikeresen fegyverszünetet kötött a két nő, mindenki visszaindult a saját boxába. Nicole és Cameron helyet foglalt a boksz egyik sarkában -ahol nem zavarták a szerelőket- miközben Kimi a motorhome-ban öltözött. A férfi nagyon jól akart szerepelni a hétvégén. Egyébként is jól akar menni minden egyes futamon, de a mostani különleges volt a számára. És nem azért, mert a pontverseny nagyon-nagyon szoros, és elég lehet egy apró hiba, hogy eldöntsön sorsokat, hanem azért is, mert itt a fia, aki előtt nem akar leégni. Jó, nyilván nem égne le, de akkor is. A maximumot akarta nyújtani. És ugye itt van Nicole is… valami oknál fogva őt is le akarta nyűgözni. Meg akarta neki mutatni, hogy mennyit fejlődött, hiszen a lány rengeteget segített neki a Saubernél eltöltött idő alatt. Az sem volt ritka, amikor beült vele együtt az eligazításokra, megbeszélésekre. Persze sosem szólt bele semmibe, de a csapat is szerette őt. Nem egyszer vitt nekik kaját vagy kávét, amikor sokáig dolgoztak egy-egy eseménydús edzés után. S a srácok ezt nem felejtették el, ezért sem volt ellenükre a lány jelenléte. A McLarennél eltöltött idő alatt ugyan nem volt mellette, de mint már kiderült, a tv-ben és az újságokban nyomon követte az életét, így valószínűleg ő is tudja, hogy mennyire akarja ezt a vb-címet. Most mégis fél. Fél, hogy ha nem nyújt elég jó teljesítményt akkor csalódni fog benne a fia és Nicole is. Ezt pedig nem akarja. Heathert úgysem érdekli, hogy milyen eredményt ér el, még csak beszélni sem nagyon szeret a Forma 1-ről. Mennyire más a két nő…

-Kimi, nem zavarlak? –nyitott be a kopogás után Mark a férfihez.

-Nem. Gyere csak. Éppen készülődöm. –ült le Kimi az ágyára.

-Minden rendben?

-Persze. Csak…gondolkodtam.

-Nicole-on? –a pilóta válasz helyett csak bólintott.

-Te is tudod, hogy hülyeségre készülsz, igaz?

-Toni ötletére gondolsz? –most Mark bólogatott. –Nem tudom máshogy kideríteni. Már próbáltam. Átmentem tegnap hozzá, hogy beszéljünk, és semmit nem mondott az érzéseiről. Nem mondta, hogy szeret, de azt sem, hogy nem. Érted? Teljesen tanácstalan vagyok.

-Elhiszem. Viszont most csak egy dologra figyelj. Az edzésre.

-Hidd el, koncentrálok. Uralni akarom a hétvégét. –a szeme egyből felragyogott.

-Helyes, akkor gyerünk Kimster, győzd le őket. –veregette vállon a férfit a terapeutája, majd elindultak a boxba. A két szabadedzés eseménytelenül telt el, s a Ferrari végig magabiztosan vezette mindkét edzés táblázatát, így Kimi boldogan és elégedetten szállt ki a boxban az autóból.

-Na, milyen voltam? –ment oda Nicole-hoz és Cameron-hoz, bár a kérdést inkább a fiának célozta.

-Szuper!! –lelkendezett Cam.

-A stílusod sokat változott, sokkal jobb lettél. Még mindig milyen finoman veszed be a kanyarokat, bámulatos… -felelte mosolyogva Nicole, de amikor észbe kapott, elhallgatott. Kimit azonban felettébb mulattatta ez a kis jelenet.

-Köszönöm. Gyorsan letusolok, addig egyetek valamit, lesz még egy gyors eligazítás, utána szabad vagyok.

-Oké, akkor gyerünk Cam. –nyújtotta a kezét a nő.

-Anyuu, apával szeretnék maradni. –nézett rá nagy szemekkel a fia.

-Kicsim, most nem lehet, apunak dolga van, de utána elmehettek sétálni vagy csinálhattok valamit.

-Jó. –szomorodott el Cameron.

-Figyelj csak –vette fel Kimi az ölébe a fiát- mit szólnál hozzá, ha este mind a hárman megnéznénk a Verdákat? Vagy láttad már?

-Nem, még nem. –csillant fel ismét a kisfiú szeme.

-Nagyszerű. Akkor este nálam. Vagy menjek én át? –nézett Kimi Nicole-ra. A nő hirtelen nem tudta, hogy mit válaszoljon, de aztán döntött.

-Majd mi átmegyünk. –nem akart még egyszer annyira a közelében lenni.

-Rendben. Akkor jó étvágyat. –tette le Cam-et Kimi, majd elindultak kifelé.

A férfi valóban gyorsan végzett az eligazítással is, és mire Nicole-ék befejezték az evést, már csatlakozott is hozzájuk. A szállodába vezető úton nem nagyon beszélgettek, inkább a tájat, majd a várost figyelték. Még a liftben is hallgattak, egyedül a szobáik előtt szólaltak meg.

-Akkor átjöttök? –nézte a cipőjét a férfi.

-Igen. –előzte meg az anyját a fiú a válasszal, de Kimi azért várta a megerősítést a nő részéről is.

-Letusolunk és megyünk. –nyugtatta meg őt Nicole.

-Oké, akkor jó tusolást. –vigyorodott el a férfi. A nő egy ideig komoly maradt, de végül ő sem állta meg mosolygás nélkül.

-Bolond az apád. –csukta be maga mögött az ajtót Nicole.

-Miért?

-Csak úgy. –mosolygott még mindig a nő. –Na nyomás fürdeni, ha mesét akarsz nézni. –amíg Cameron fürdött, addig Nicole kikészített néhány dolgot, és egy kicsit rendet is rakott.

-Készen vagyok. –jött ki a fia a fürdőből.

-Klassz vagy, addig bújj be az ágyba, előszedtem kifestőt, addig rajzolhatsz is, amíg én tusolok.

-Oké. –azzal a fia már be is mászott az ágyba, és rajzolni kezdett. Nicole eredetileg sietni akart, de aztán mégis egy forró fürdő mellett döntött. Jól esett neki egy kicsit semmire sem gondolni, csak lazítani, de végül rávette magát arra, hogy kiszálljon.

-Na, mit rajzolsz? –ült le az ágyra Nicole.

-Ezt apának csináltam, nézd. Ez itt apa, te és én. –a három emberke egymás mellett állt, és fogták egymás kezét. –Szerinted tetszeni fog neki? –bújt oda hozzá Cameron.

-Biztosan, mert nagyon szép. –ölelte magához a fiát. 

-Akkor jó. Átmegyünk?

-Oké, menjünk. –azzal felkeltek az ágyból, és átmentek Kimihez. Cameron végig a kezében szorongatta a rajzot. Amint az apja ajtót nyitott, és ők bementek, Cam máris az orra alá dugta a rajzot.

-Azta. Ez az enyém? –nézett rá meglepetten Kimi.

-Ühüm.

-Ez nagyszerű. Köszönöm. –egy pillanatra felnézett Nicole-ra. Kíváncsi volt, hogy a nő mit szól a rajzhoz, de az éppen a kilátásban gyönyörködött.

-Szívesen. Itt vagy te, anya és én. –magyarázta a kisfiú lelkesen a rajzát. Mivel Nicole még mindig háttal állt, Kimi így nem láthatta, hogy közel áll a síráshoz. A nő legszívesebben elrohant volna valahova jó messzire, és nem is jött volna elő. Most még az a kicsike kis kedve is elment a mesenézéstől, amit a fia kedvéért magára erőltetett. Így hogy legyen jó kedve, amikor Cameron arról álmodozik, hogy egy család lesznek? És ő mégis hogy magyarázza el neki, hogy erre nagyon kevés esély van? Legalább Kimi mondhatna valamit.

Azonban a férfinek is éppúgy elakadt a szava, ahogy a nőnek. Végül sikerült megszólalnia:

-Egy művész veszett el benned. Még a végén gond lesz a pályaválasztásnál, autóversenyző vagy festő leszel. –erre Nicole hirtelen feléjük fordult. –Valami rosszat mondtam? –nézett rá ijedten Kimi.

-…hagyjuk. Nézzük meg inkább a mesét, korán kell lefeküdnöd, hogy kipihend magad az időmérőre. Most mi van? Min mosolyogsz? –a nő nem értette, hogy miért ül a férfi arcán az a széles mosoly.

-Cam, behoznád a dvd-t? Ott van a hálóban. –mutatta meg Kimi az utat, mire a fia máris bement a szobába.

-Szóval?

-Á semmi, csak vicces, hogy nem akarsz beszélni az érzéseidről, az előbb viszont olyan voltál, mint régen, amikor vigyáztál arra, hogy a versenyhétvégén tökéletes formában legyek. Szóval még mindig érzel irántam valamit. –vigyorgott továbbra is Kimi.

-Ezt gyorsan verd ki a fejedből, még mielőtt illúziókba rombolnád magad. Cameron, hol van már az a mese?