-Most mi van? Miért néztek így rám? Nicole, nem támad fel az anyai ösztönöd vagy mid? Mondom, Cameron eltűnt!!! Hát nem érted???

-Toni, nyugodj meg, és gyere be.

-Na, akkor majd holnap találkozunk. Sziasztok. –hagyta őket magukra Pat.

-Hogy mondhatod, hogy nyugodjak meg? És te miért vagy ilyen nyugodt?? Hányszor kell még elmondanom, hogy a fiad eltűnt??? –magyarázott bőszen Toni.

-Oké, de állj le egy pillanatra, Cameron a szobában van.

-Dehogy van!

-Mondom, hogy ott van. –mosolygott Nicole.

-Tényleg? –sápadt el a férfi.

-Tényleg, gyere és nézd meg magad. –azzal bementek a szobába, ahol Cameron éppen egy mesét nézett.

-Szia Toni. –köszönt vidáman a férfinek.

-Szia kisöreg. Jól rám hoztad a frászt. Miért nem szóltál, hogy egyedül feljössz?

-Mert meg akartam mutatni, hogy nagy vagyok.

-Azért legközelebb jó lesz, ha szólsz is, mielőtt lelépsz. –pirított rá az anyja.

-Bocsánat.

-Na jól van, akkor én megyek. És Nicole, ne haragudj, hogy elhagytam a gyereket.

-Felejtsük el. A lényeg, hogy senkinek semmi baja. Egyébként kösz, hogy elvitted gokartozni.

-Nincs mit. És Kimivel mi volt?

-Ezt hogy érted?

-Hát…ööö….csak úgy. –bámulta a földet a férfi. Rájött, hogy hazudni még mindig nem tud.

-Toni…ugye nem azt akarod mondani, hogy azért hívtad el Camet gokartozni, hogy minket kettesben hagyj?

-Én nem mondtam ilyet. De azt hiszem most már későre jár, megyek. –indult el majd ki is ment a szobából, a nő meg utána.

-Na nem, nem hagyhatsz most itt. Toni…hallod?? –ment ki utána a folyosóra, ahol éppen egy kisebb Ferrari-szerelőkből álló csoport beszélgetett, és igencsak furán néztek rájuk. –Toni, gyere be, és kérlek beszéljük ezt meg.

-Álmos vagyok, teljesen elfáradtam, jobb, ha te is lefekszel aludni. –azzal a férfi el is tűnt a saját szobájában. Nicole pedig úgy állt ott, mint akit leforráztak, persze a szerelők azt értettek ki a beszélgetésből, amit akartak. A nő végül feladta és bement. Mesélt egyet Cameronnak, majd mindketten elaludtak.

Másnap reggel Nicole korán ébredt, így bőven volt ideje letusolni, reggelit rendelni és egy kicsit olvasgatni addig, amíg Cameron aludt. Csak azt nem értette, hogy miért van rossz kedve. Nem dobta fel, hogy ki kell menniük a pályára, pedig az időmérő napját mindig is szerette. Most valahogy mégsem örült neki.

A megbeszélt időpontban találkoztak Pat-tel a pályán. Cameron nem igazán örült neki, hogy most nem a Ferrari boxából nézik végig az időmérőt, de végül egy nagy adag fagyikehely megtette a hatását. Nicole-nak fokozatosan kezdett jobb kedve lenni, ahogy Pat-tel csevegtek, ráadásul Kimi a pole-ból rajtolhat másnap, és Nick sem ért el rossz eredményt, így a két nő jókedvvel elfogyasztott még egy fagyikelyhet.

-Sziasztok. –ült le hozzájuk Nick.

-Szuper voltál édesem. –kapott is gyorsan egy csókot.

-Köszi. Vajon mit kapnék, ha a pole lett volna az enyém? –vigyorgott rá szemtelenül Nick, mire Pat csak elnevette magát. –Kimi is mindjárt jön. –fordult oda Nicole-hoz.

-Oké. És tényleg klassz voltál. –mosolygott rá a nő.

-Kösz. Milyen újra a cirkuszban?

-Egész jó. Bár az újságírók most talán még nyomulósabbak, mint annak idején.

-Az biztos. Elég egy kétes megjegyzés, máris felfújják a dolgot.

-Igen. Ebben nem változtak.

-Sziasztok. Nicole, lenne rám egy perced? –állt meg Kimi az asztalnál. Annak ellenére, hogy övé a pole, szemmel láthatóan nem volt jó kedvében.

-Persze. Gratulálunk a pole-hoz. Fagyit? –mosolygott rá a nő.

-Most akarok veled beszélni. Vigyáznátok addig Cameron-ra?

-Persze, menjetek csak. –bólogatott Nick. Kimi elindult a Ferrari motorhome-ja felé, Nicole pedig követte őt.

-Miről van szó? –kérdezte a nő miután becsukódott mögötte Kimi szobájának az ajtaja. –Egyébként elég gáz volt, ahogy elrángattál. –jegyezte meg.

-Nem érdekel. Tudok mindent. –nézett rá úgy Nicole-ra, hogy az szinte beleborzongott.

-Az jó, de miről? –próbálta megőrizni a nyugalmát.

-Rólatok.

-Rólunk? Cameronról és rólam? Már bocs, de ez nem újdonság.

-Nem a fiamról és rólad. –kiabált rá a nőre, mire az összerezzent. –Mióta tart?

-Micsoda? –nézett rá értetlenül Nicole. Fogalma sem volt róla, hogy min bukott ki ennyire Kimi.

-Az, hogy a hátam mögött hülyének néztek Tonival!

-Á, szóval a srácok pletykásak. –fonta keresztbe a karjait maga előtt a nő. –Mindjárt gondolhattam volna.

-Tehát nem is tagadod!

-Nem hát, mivel nincs mit tagadnom. Arról meg igazán nem tehetek, hogy a drága szerelőid félreértik a helyzetet és rohannak hozzád, hogy egy olcsó nőnek állítsanak be. Neked kellene a legjobban tudnod, hogy milyen az, ha alaptalan dolgokat állítanak rólad.

-Most ne kend rám. Inkább áruld el, hogy mi történt közted és Toni között tegnap este! Mi volt az, ami miatt hirtelen ilyen jóbarátok lettetek.

-Bízhatnál bennem. De ha bennem nem, legalább Toniban.

-Szóval?

-Kimi Räikkönen és a fene nagy bizalma. De jó, legyen. Mondjuk, halkan megjegyzem, hogy nekem lenne okom kiakadni a hülye kis játékaid miatt, de legyen. Elmondom, hogy mi történt. Tegnap ugyebár a barátod elvitte a fiunkat gokartozni. Az előtérben leállt beszélgetni a recepciós csajjal, Cam meg addig feljött. Toni azt hitte, hogy elveszett, feljött, megpróbált elrángatni, mire én behívtam, hogy a saját szemével győződhessen meg róla, hogy nem szökött el. Utána hirtelen te meg én lettünk a téma, ami felettébb gyanús lett. Ha nagyon gonosz akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy Toni szándékosan vitte el Cameront gokartozni, hogy mi kettesben maradhassunk. Ez annyiból nem illik a képbe, hogy Toni nem kedvel engem, tehát magától nem találhatta ki, ergo, te kérted meg rá, hogy vigye el. Persze tévedhetek is. Toninak azonban hirtelen nagyon sürgőssé vált, hogy eltűnjön a szobából, én meg utána mentem, amikor a te kedves kollégáid beszélgettek a folyosón, és valószínűleg meghallottak minket. Szóval, csak hogy teljesen nyugodt légy: nem folytattam, nem folytatok és nem is fogok viszonyt folytatni Toni Vilanderrel. Elég világos voltam?

-Én…nem…

-Persze, te nem, te sosem…hagyjuk ezt, jó?

-Nicole…ne haragudj. Nem tudom, hogy mi ütött belém. –túrt a hajába a férfi. Szörnyen szégyellte magát. Valóban nem tudott magyarázattal szolgálni a viselkedésére.

-Persze. Felejtsük el, meg sem történt. Elegem van. Érted? Mégis mi a fene ütött beléd?? Minek nézel engem? Jó, erre ne válaszolj, de ha bennem nem bízol, legalább Toniban bízhatnál. –indult el kifelé, de az ajtóból még visszafordult. –Ja, és legközelebb a féltékenységi rohamodat tartogasd Heather-nek, mert én nem vagyok vevő rá.