A pilótaparádé után Kimi szokásához híven visszavonult a motorhome biztonságába. Itt nem zavarhatta egy újságíró, egy tv-stáb sem. Csak ő volt és a gondolatai. Azok a gondolatok, amelyek hosszú idő óta először nem csak a versenyről szóltak. Pedig legtöbbször ilyenkor már csak erre koncentrál. Most azonban a rajt és az első kanyar bevétele helyett Nicole-ra gondolt, és arra, hogy milyen jó, hogy vele van most. Annak pedig még jobban örült, hogy nem csak a nő, hanem a fiuk, Cameron is itt van. Jó akar lenni. Nagyon jó. Le akarja győzni a többieket. Meg akarja mutatni, hogy képes rá, és meg is fogja csinálni. Semmi és senki nem állhat az útjába. Egyvalamit azonban hiányolt. A sauberes rajtok előtt, amikor ugyanígy relaxált a szobájában, Nicole mindig benézett hozzá. Olyankor csak némán ültek egymás mellett, fogták egymás kezét. Mindkettejük számára fontos volt ez, hiszen a férfi a rajt és maga a verseny miatt izgult egy picit, Nicole pedig azért, hogy ne történjen semmi. Valahogy mindig a másik jelenlétéből merítettek erőt. Kimi számára fura volt, hogy most megint jól esne neki a nő közelsége, főleg azok után, hogy már nincsenek együtt, és neki ott van Heather, akit tegnap este elfelejtett felhívni. Csodás. Még ez is. Fogta hát gyorsan a telefonját, és tárcsázta a barátnőjét.

-Szia, csoda, hogy eszedbe jutottam. –vette fel morcosan a nő a telefont.

-Szia kicsim. Kérlek ne haragudj, de késő estig megbeszélésen voltam, és utána már annyira fáradt voltam, hogy csak bedőltem az ágyba. –füllentette Kimi.

-Na persze.

-Tényleg így volt.

-És most mit csinálsz?

-Semmit, relaxálok, és rád gondoltam. Hiányzol. Jó lenne, ha itt lennél velem. Nincs kedved Japánba eljönni velem?

-Japánba? Viccelsz? Kicsim, te is hiányzol nekem, de nincs az az isten, hogy órákon keresztül utazzam a repülővel, ott egy csomót unatkozzam, mivel úgysem érsz rá. Itthon legalább elvagyok, lehet, hogy fotózásom lesz, még nem tudom. Szóval bocs, de kihagynám. Haragszol?

-Nem, dehogy. –válaszolta csalódottan a férfi, bár egy pici megkönnyebbülést is érzett, amit nem igazán tudott hova tenni.

-Akkor jó. Nicole-ék hogy érzik magukat?

-Jól, Cameron nagyon élvezi, és hála Nicole is kijön mindenkivel. Képzeld, a volt legjobb barátnőjével is kibékült, hála.

-Igen? De jó. –vágott egy fintort a nő. –Ne haragudj, de mennem kell. Este kimegyek eléd a reptérre, jó?

-Igazán nincs rá szükség, még úgyis hazaviszem Nicole-t és Cameront.

-Jajj, de nyilván fáradt leszel, és akkor majd vezetek inkább én. Tudom, hogy Nicole-nak is van jogosítványa, de gondolom ő is fáradt lesz. De ha nem akarod…

-De. Tényleg jó ötlet, és akkor legalább hamarabb látlak.

-Na látod. –nevetett a nő. –Akkor majd küldj egy sms-t úgy fél órával a landolás előtt, jó?

-Rendben. Szeretlek.

-Én is téged. És sok sikert a versenyre.

-Köszi, szia. –bontotta a férfi a vonalat. Ez a napirendi pont is kipipálva, már csak a futamot kell megnyernie, ami persze nem lesz sétagalopp, de azért megoldja, jobban mondva mindent megtesz annak érdekében, hogy megoldja. Ránézett az órájára, még volt 15 perce arra, hogy teljesen a versenyre hangolódjon.

Nicole és Cameron a Ferrari garázsából izgulták végig az egész versenyt. A kisfia különösen élvezte, amit a csapat szerelői is észrevettek. Jót is mosolyogtak rajta, Cameron ugyanis nagyon beleélte magát, és szinte végig pattogott, amikor izgalmas szituáció adódott. Akkor különösen izgult, amikor Kimi begurult a boxba a szükséges tankolás miatt, de a szerelők annak külön örültek, hogy nem szaladgált és nem babrált semmit, hanem végig az anyja mellett maradt. A srácok azt is díjazták, hogy Nicole nem sikított fel egy-egy rázósabb helyzet alkalmával, és nem tett fel buta kérdéseket. Egyszerűen mindketten csak figyelték a versenyt. Néhány körrel a vége előtt Mark ment oda hozzájuk.

-Megbeszéltük a srácokkal, hogy ha Kimi nyer, akkor ti is kijöhetnétek a dobogó alá, mondjuk az első sorba, mit szólnátok hozzá?

-Tényleg nem zavarná őket? –döbbent meg Nicole, hiszen tudta, hogy a csapat számára mennyire fontos, hogy együtt örüljenek Kiminek, ők pedig nem a csapat részei.

-Nem. Mondom, megbeszéltük. Szóval készüljetek, és lehetőleg maradjatok végig együtt és velünk. –mosolygott a férfi.

-Rendben, és Mark.

-Igen?

-Köszönjük. Neked is és a csapatnak is.

-Ugyan, nincs mit. –azzal a férfi visszament a helyére, majd amikor már csak egy kör volt hátra, jelzett a nőnek, aki karon fogta Cameront, és együtt mentek a pódium alá, így amikor Kimi felállt a dobogó legfelső fokára, ők már ott voltak, ahogy az egész csapat is. Nicole magában dúdolta a finn himnuszt. A férfi amikor észrevette őket, elmosolyodott. Mark időközben a nyakába ültette Cameront, aki vigyorogva tapsolta végig az egész díjátadást. Rettentően büszke volt, hogy az ő apukája nyert, Kimi pedig borzasztóan örült, hogy megoszthatja velük ezt a fenomenális érzést. Az futam utáni interjúk viszonylag gyorsan lezajlottak, s a közös csapatfotó elkészülte, és még néhány rövid interjú után végre visszamehetett a szállodába. Nicole és Cameron már korábban visszament, hogy össze tudjanak csomagolni az út előtt. Miután végeztek, rendeltek még egy kis harapnivalót, majd átmentek Kimihez. Cameront már így is alig lehetett visszatartani, de Nicole-nak sikerült meggyőznie, hogy az apjának szüksége van egy kis pihenésre is.

-Annyira jó voltál!!!! –ugrott Cam az apja nyakába, amint kinyílt az ajtó. A férfi egy szál boxerben nyitott ajtót, ami Nicole számára különösen zavarba ejtő volt annak ellenére, hogy korábban számtalanszor látta már hasonló öltözékben, sőt.

-Köszönöm. Gyertek be.

-Nem akarunk zavarni, csak mindenképpen át akart jönni.

-Nem gond. Üljetek le. Kértek valamit? Nekem szükségem van egy nagy adag ásványvízre. Cam, egy üdítőt?

-Igen, kérek.

-Nicole?

-Nem köszi. –rázta meg a fejét a nő. –Egyébként én is gratulálok a győzelmedhez. Klassz voltál.

-Köszönöm. –küldött felé egy mosolyt a férfi miközben kitöltötte az üdítőt. –Tessék. –nyújtotta át Cameronnak.

-Köszönöm.

-Kicsim, ha megittad, akkor menjünk, a vacsora is mindjárt megérkezik, és az apádat is hagyni kéne pihenni és csomagolni. –próbálta sürgetni Nicole a fiát, ugyanis kezdett neki egyre kényelmetlenebb lenni az ottlét. Zavarta, hogy Kimi csak egyszerűen ott ül, és nem is zavarja, hogy egy szál semmiben van, ő pedig…ő pedig alig tudja türtőztetni magát, hogy ne bámulja folyton a férfi felsőtestét. Azt már csak remélni tudta, hogy Kimi ezt nem fogja észrevenni. Miután végre visszajutottak a szobájukba, elfogyasztották a vacsorájukat. Nem sokkal később Kimi kopogott náluk, jelezvén, hogy ideje lenne kijelentkezni és elindulni a reptérre. Az út most rövidebbnek tűnt, mint odafelé menet, bár mind a hárman aludtak egy kicsit. A Sean-nel megbeszéltek szerint Nicole írt egy sms-t neki a landolás előtt, majd egyre izgatottabban várta, hogy vajon mi lehet az a fontos dolog. Ahogy leszálltak, és beléptek a reptér VIP termébe, hamarosan Sean és Heather is feltűnt, persze egymástól tisztes távolságban.

-Anya nézd! Sean! –mutatott a férfi irányába Cameron. Kimit egy fura érzés fogta el, de nem igazán tudta, hogy micsoda.

-Kimi, akkor azt hiszem nem kell hazavinned minket. Szóval köszönök még egyszer mindent Cameron nevében is.

-Nincs mit. –válaszolta röviden a férfi. –A szerda még áll?

-Igen.

-Akkor majd érted megyek.

-Rendben. Szia. Cam, búcsúzz el apádtól. –a kisfiú odaszaladt, adott két hatalmas puszit az apjának, majd az anyját követve odasétált Sean-hez.

-Sziasztok. –köszönt a férfi. –Nicole, mindent meg fogok magyarázni ha hazavittelek, de ezt most muszáj megtennem. –azzal magához húzta a nőt, és szenvedélyesen megcsókolta. Kimi Heather társaságában nézte végig a jelenetet. Azt viszont maga sem értette, hogy mi az a szorongató érzés, amely akkor fogja el, amikor Nicole-t és Sean-t együtt látja.