A kocsiban sem Nicole, sem Sean nem szólt egy szót sem, Cameron pedig el volt foglalva egy Red Bulletinnel.

-Anya, felmehetek játszani? –kéredzkedett a kisfia amint beléptek a házba. A nő még meg is könnyebbült, hogy nem neki kell felküldeni a gyereket.

-Persze kicsim.

-Szia Sean. –köszönt el a férfitól.

-Szia.

-Kérsz valamit? Bár nem tudom, hogy mi van itthon. Azt hiszem teát tudok főzni vagy kávét.

-Egy kávé jól esne. Köszönöm. –ment ki Sean Nicole után a konyhába.

-Szóval, miről van szó? Őszintén szólva egy kicsit megijesztettél. –szedett elő két bögrét, miután bekapcsolta a kávéfőzőt.

-Ne haragudj, nem akartam. De azt hiszem jobb lesz, ha leülsz.

-Ennyire komoly? –engedelmeskedett a nő a férfi kérésének. Sean válasz helyett csak bólintott, majd belekezdett a mondandójába.

-A minap bejött egy nő a rendelésemre. Räikkönen barátnője, Heather.

-Beteg?

-Nem, legalábbis hozzám nem azért jött.

-Hát akkor?

-Átadta ezt. –azzal egy papírt vett elő a zsebéből, amelyet átnyújtott Nicole-nak.

-Mi ez? –hajtotta szét a fecnit, majd rögtön tudatosult benne. –De mégis…miért? Ez rengeteg pénz. 20 000 euró.

-Azt akarja, hogy járjak veled, és tartsalak távol Kimitől.

-Micsoda??? Ezt most nem mondod komolyan, ugye???

-De. Ő komolyan gondolja.

-Engem nem kell távol tartani senkitől! –állt fel és kitöltötte a kávékat, bár a jelenlegi idegállapotában egy tea lenne a jobb választás. –Ezt nem hiszem el. Hogy jön ő ahhoz, hogy egyszerűen pénzt ajánljon fel embereknek ilyen mocskos célra??? Parancsolj, a kávéd.

-Köszönöm. Nem tudom. Viszont szeretném, hogy valamit tudj. A csekket nem fogadtam el, egyszerűen ott hagyta. Nem azért járok valakivel, mert fizetnek érte, hanem azért, mert érzek iránta valamit. De a csekket tartsd meg, hátha még jó lesz valamire, másnem a nő ellen, ha meg nem, akkor elmehetsz belőle nyaralni Cameronnal.

-Sean…

-Ne. Ne mondj semmit. Szeretlek, de tudom, hogy te Kimihez tartozol. Előbb utóbb erre ő is és Heather is rá fog jönni. Ezért is mondtam ezt el neked, nem akarom, hogy valami bajod essen, azt akartam, hogy tudd, hogy ez a nő bármire képes, hogy megtartsa Kimit.

-Sean…

-Én most megyek. Csak ígérd meg, hogy vigyázol magadra és Cameronra. –állt fel a férfi az asztaltól és elindult kifelé.

-Ígérem. De várj. A csekket tartsd meg. Nyiss egy magánklinikát vagy nyaralj, vegyél egy kocsit vagy…egyszerűen csak vedd el kérlek.

-Nem. Nem illet meg.

-Ahogy engem sem.

-Akkor vágd a nő fejéhez, de csinálj jó nagy botrányt. –mosolyodott el a férfi.

-Majd kitalálok valamit. De egy valamit ígérj meg te is.

-Micsodát?

-Hogy te is vigyázni fogsz magadra.

-Rendben. Nicole… -állt meg tétován Sean az ajtóban.

-Igen?

-Megölelhetlek még utoljára? –a nő nem válaszolt, csak odalépett hozzá és megölelte. –És ne haragudj a csók miatt. –nyitotta ki a férfi az ajtót.

-Nem haragszom.

-Akkor jó. Szia. –búcsúzott el, majd beszállt a kocsijába és elhajtott. Nicole még mindig alig hitte el a férfi szavait, bár abban teljesen biztos volt, hogy nem hazudott. Heather viselkedésén azonban alaposan meglepődött. Ezek után viszont egyikőjük se lepődjön meg azon, ha esze ágában sincs oda engedni a fiát. Azt a csekket pedig visszaadja, de nem ám Heathernek, hanem Kiminek, mégpedig a szerdai vacsorán. Először azonban felhívja a szüleit, és megnyugtatja őket, hogy szerencsésen hazaértek.

-Szia anya, Nicole vagyok.

-Szia, hazaértetek már?

-Igen, éppen ezért telefonálok. Minden rendben volt. Jól vagyunk.

-Jajj láttunk ám titeket a tv-ben. Cameron nagyon élvezte.

-Az biztos. Figyelj anyu, szerda este átvihetném Cam-et? Csütörtök reggel neked kellene a suliba elvinned.

-Persze, nyugodtan. Valami gond van?

-Akkor beszéljük meg Kimivel a gyerekelhelyezést, vagyis közlöm vele, hogy ha bíróságra akar menni, akkor állok elébe. –s Nicole eszébe máris új ötlet jutott. A Heather-től „kapott” csekkel fogja felbérelni az ügyvédet, ha szükség lesz rá. Nem helyes, hogy elteszi a nő pénzét, ezt tudja jól, de ha harc, akkor legyen harc.

-Nocsak, mi történt, hogy mégis kész vagy a tárgyalásra?

-A drága barátnője tett egy furcsa gesztust egy kedves barátom felé, aminek köszönhetően soha az életben nem engedem, hogy köze legyen a fiamhoz.

-Helyes. Végre, hogy harcolsz. Mindenben támogatunk. Remélem ezt tudod.

-Tudom és köszönöm. Akkor szerda este olyan 5-6 körül átviszem Cam-et.

-Jól van, akkor szerdán találkozunk.

-Oké, szia anya. –bontotta a vonalat, majd felment Cameronhoz. –Szia kicsim, beszélhetnénk valamiről? –ült le a fia ágyára Nicole.

-Igen. –helyezkedett el mellette Cam.

-Sean azért volt itt, mert Heather néni megkereste.

-Az apu barátnője?

-Igen. Azt szeretné, ha én és apu nagyon keveset találkoznánk, és csúnya dolgokat mondott. Ezért nem szeretném, hogy apunál lakj. A versenyekre elmehetsz vele, ha el szeretnél menni és ő is megengedi, de azt nem szeretném, hogy ott lakj. –Nicole megpróbálta úgy magyarázni a dolgokat, hogy Cameron megértse azokat, és ne akarjon ott lakni.

-Rendben. Ha Heather néni ilyen, akkor nem szeretnék vele is lakni. Téged szeretlek. –bújt oda az anyjához. Nicole megnyugodott.

-De aput annyiszor és akkor láthatod, amikor csak szeretnéd és ahogy meg tudjuk vele beszélni, hogy ő hogy ér rá, rendben? Ezt megígérem.

-Rendben.

-A házival hogy állsz?

-Anyuuu.

-Semmi anyu. Attól, hogy Kínában voltál, holnap még suli lesz. Mutasd a leckét, segítek megcsinálni. –azzal elővették a házi feladatokat, ami hála nem volt sok, megcsinálták, majd korán lefeküdtek aludni, hogy ki tudják pihenni az időeltolódás okozta fáradalmakat.

A hétfő és a kedd eseménytelenül telt mind az iskolában, mint a hotelben, Nicole munkahelyén. Igaz, volt egy kis elmaradása, de azt sikerült bepótolnia. Szerda este a megbeszélt időben átvitte Cameront a nagyszülőkhöz, ő pedig haza ment és készülődni kezdett a vacsorára. 8-ra el is készült. Egy kicsit összerezzent amikor megszólalt a csengő, de még vetett magára egy utolsó pillantást a tükörben és megállapította, hogy egészen jól néz ki. A táskájába becsúsztatta Heather csekkét, majd ajtót nyitott.