-Szia, pontos vagy. –üdvözölte Kimit, majd kilépett a lakásból és bezárta az ajtót.

-Szia, te pedig nagyon csinos. –nézett végig a férfi a smaragdzöld ruhát viselő nőn.

-Köszönöm.

-Mehetünk?

-Igen. –azzal elindultak a fekete Ferrari felé. Miután beszálltak és elindultak, ismét csönd telepedett közéjük. Nicole nézte a sötétedő várost, ahogy egyre kevesebb ember mászkál az utcán és próbált nyugodt maradni. Akárhányszor a táskájában lapuló csekkre gondolt, dühös lett. Olyan jól elvolt a gondolataival, hogy szinte fel sem tűnt neki, hogy nem egy étterem előtt, hanem egy ház előtt parkoltak le. Ez csak akkor szúrt szemet neki, amikor Kimi kinyitotta a kocsi ajtaját. Zavartan nézett a férfira, aki gyorsan megadta a választ –Már jó ideje enyém ez a ház, még nem is tudtam rólatok. Itt nyugodtabban tudunk beszélni.

-Rendben. –egyezett bele Nicole, mivel kár is lett volna ellenkeznie. Itt legalább nem lesz kínos, ha véletlenül kiabálásig fajulna a dolog.

-Parancsolj. –nyitotta ki a bejárati ajtót Kimi.

-Köszi. Hm…szép ház. Tükrözi a stílusod. –nézett körül Nicole a nappaliban, ahol valóban a finn ízlését vélte felfedezni.

-Köszönöm. Pedig nem tudtam sokat konzultálni a lakberendezővel. De végül is lakható, az a lényeg. Gyere, erre, az ebédlőben terítettem meg.

-Te? –bukott ki a nőből, de már meg is bánta. Kimi csak egy mosollyal nyugtázta Nicole észrevételét.

-Cameron most hol van? –kérdezte a férfi miután helyet foglaltak az asztalnál.

-Anyuéknál. Ők vigyáznak most rá. –Kimi közben tálalni kezdett, majd hozzáláttak az evéshez.

-Ment iskolába vagy engedted, hogy pihenjen?

-Ment. De ha már így szóba került a fiunk akkor szeretném, ha tudnád, hogy nem engedem hozzád költözni. –nézett mélyen Kimi szemébe Nicole. A férfi eközben annyira megdöbbent, hogy majdnem kiejtette a kezéből az evőeszközt.

-Miért nem? Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. –tette le a kést és a villát. Nicole követte a példáját.

-Egyszerűen nem. Hülyeség kiszakítani a megszokott környezetéből. Akkor láthatjátok egymást, amikor csak akarjátok, hétvégenként, ünnepekkor nálad aludhat, de nem lakhat ott.

Itt van az iskolája, a barátai, a családja.

-A fenébe is én is a családja vagyok! –csattant fel Kimi, és idegesen felállt. –Sean az oka, igaz?

-Mi? Ennek semmi köze hozzá.

-Persze. Gondolom odaköltözteted magadhoz, és ti lesztek a nagy boldog család. –járkált a férfi, mire Nicole is felállt.

-Nem járok Sean-nel.

-Akkor mindenkit megcsókolsz? Egyáltalán minek ment ki elébed a reptérre? Nem úgy néztetek ki, mint akik nem járnak. –vetette oda a férfi.

-Az téged ne érdekeljen, hogy mi volt a reptéren. A lényeg, Cam marad velem.

-Bírósághoz fordulok.

-Csak nyugodtan. –Kimit meglepte, hogy Nicole, aki eddig keményen tiltakozott a bíróság és bárminemű jogi procedúra ellen most egyszerűen hagyja. –Tényleg. Majd felfogadok egy ügyvédet.

-Eddig foggal-körömmel tiltakoztál ellene.

-Változnak a dolgok. Szóval Heather-nek megmondhatod, hogy nem kell aggódnia.

-Miért aggódna? Ezt nem értem.

-Miattunk. Nem fogunk összejönni, Cam nem fog oda költözni, tehát megspórolhatta volna ezt. –ment oda a táskájához és kivette a csekket, majd Kimi kezébe nyomta.

-Mi ez? Ez…

-Sean kapta Heathertől, hogy járjon velem. Nem is tudtam, hogy ennyit ér neki az, hogy te meg én még csak ne is találkozzunk.

-Ezt nem hiszem el.

-Pedig így van. Nem hamis vagy ilyenek. Sean azért jött ki a reptérre, hogy figyelmeztessen, milyen egy álnok kígyó a barátnőd.

-Ez nem igaz. Csak jobban meg kéne ismerned.

-Jobban? Kösz, inkább kihagyom. Eszem ágában sincs egy ilyen számító döggel komolyabban érintkezni, és csak neki köszönheted, hogy a fiad nem lakhat ott. Isten ments, hogy zavarja Cam a drága barátnődet!

-Befejezted?

-Nem. Jó lenne, ha Heather megtanulná, hogy az embereket nem lehet pénzen megvenni.

-Ne beszélj így a barátnőmről! –nézett rá dühösen Kimi, bár már maga sem tudta, hogy kire dühös jobban.

-Barátnő?? Milyen barátnő az ilyen??? Azt sem tudom felfogni, hogy hogy vagy képes … -a mondatát azonban nem tudta befejezni, ugyanis a férfi olyan szenvedéllyel csókolta meg, hogy Nicole egy lépést hátratántorodott. Váratlanul érte, ugyanakkor olyan érzéseket ébresztett fel benne, amelyről régen azt hitte, hogy eltűntek. Most viszont nagyon is valóságosnak érezte a szenvedélyt, a vágyat, a … szerelmet, amelyet Kimi csókja keltett ismét életre. Nicole-t most már nem érdekelte semmi. Visszacsókolt. Ezek után már csak vesztenivalója van, akkor meg minek fékeznie magát? Késő már. Már akkor késő lett, amikor először találkozott Kimivel. Valahol a lelke mélyén tudta, hogy egyszer eljutnak ismét idáig, és akkor nem lesz megállás. A férfi olyan szorosan ölelte magához, hogy a nő szinte alig kapott levegőt, de azért valahogy sikerült kigombolnia a férfi ingét és félredobnia. Nem érdekelte, hogy a vacsora ki fog hűlni, és az sem foglalkoztatta többé, hogy az előbbi percekben veszekedtek. Most csak a jelen számított. A jelen pedig mindennél édesebb volt a számára.

Kimi nem tudta, hogy mi ütött belé, de egyszercsak azon kapta magát, hogy megcsókolja Nicole-t. Meglepetésszerűen érte ez is, mint ahogy az, mekkora szenvedélyt kapott viszonzásul. Nem gondolta volna, hogy ezt váltja ki a nőből, de már ha akarta volna sem tudta volna megfékezni magát. Az ingje hamarosan a földre került, majd az ölébe kapta Nicole-t és elindult a hálószobába.

Egyikőjük sem tudta, hogy hogy sikerült eljutni az ágyig, de végül elérték azt, s megszabadultak az összes ruhájuktól. Csók csókot követett, s egyre jobban felkorbácsolták a másik érzéseit, vágyait. Nicole úgy érezte magát, mint aki hazaért egy hosszú útról, rájött, hogy pontosan azt kereste minden férfiban, amit csak Kimi tud adni neki. A férfi számára is biztossá volt, hogy Heather nem érhet Nicole nyomába. Valami mindig hiányzott neki, de eddig a pillanatig fogalma sem volt róla, hogy micsoda, aztán most tessék. Villámcsapásszerűen jön rá, hogy ő még mindig szerelmes ebbe a nőbe, és ő kell neki. Ez viszont cseppet sem tette boldoggá, hiszen a gyönyörrel együtt düh is átjárta a testét. Rettentően dühös volt magára, amiért azok után, ahogy Nicole elhagyta, még mindig szerelmes belé. Hogy lehet ez? És mi a garancia arra, hogy ha egy család lennének, nem tűnnének-e el ismét az életéből? Honnan tudhatná ezt biztosan? Utálja magát ezért. Ráadásul most, hogy lefeküdtek, biztosan Heather-rel sem lesz többé ugyanaz. Valamit mindig keresni fog benne. S ahogy most itt fekszenek egymás mellett és némán nézik a plafont, ez egyre világosabb. Egyikőjük sem mert a másikra nézni, vagy hozzáérni. Nem tudták, hogy mi történne. A csöndet Nicole törte meg végül.

-Mi lesz most?

-Hogyhogy mi lesz? –Kimi még csak rá sem nézett, továbbra is a plafonra szegezte a tekintetét, miközben próbálta leplezni a dühét. –Fel kellett valahogy avatnom a házam. Még nem volt rá alkalmam.