Mivel ismét sikerült későn kelniük, így Nicole és Cameron megint kapkodva készülődött.

-Megint el fogunk késni. Az osztályfőnököd a végén hittérítő lesz.

-Szerintem már megszokta. –bújt bele a kisfia a cipőjébe.

-Persze, nem rólad alakítanak ki rossz képet. Na mutasd magad. –mérte végig gyorsan Cam-et. –Oké, akkor futás. –azzal Nicole felkapta a fia iskolatáskáját, majd a saját táskája után nyúlt és már rohantak is a kocsihoz. Szerencsére nem a zsúfolt főutcát, hanem a mellékutcákat választva sikerült éppen időben megérkezni az iskolába. –Szép napot, délután jövök.

-Szia anya. –adott egy puszit még gyorsan Cameron, majd átfutott az udvaron, és eltűnt az épületben. Nicole csak ezután hajtott el. A munkahelyére is éppen az utolsó pillanatban futott be.

-Nocsak, megint elaludtatok? –kérdezte Rebeca, aki a recepciónál álldogált.

-Aham, de itt vagyok időben. –rohant az irodája fele, és igyekezett legyűrni azon késztetését, amely egy nagy pohár hideg vízzel öntené le a nőt. Az irodájában gyorsan lepakolt, bekapcsolta a számítógépét, és amíg az betöltött, feltett kávét is főni. Az első dolga az e-mail-ek ellenőrzése, majd megválaszolása volt. Utána következtek a telefonok, fontossági sorrendben, majd az éjszaka befutott esetleges panaszok intézése következett. Őszintén örült, hogy a megcsörrenő telefon nem üzleti tárgyalópartnert jelentett.

-Szia Nick, mi újság? –vette fel örömmel a telefont, amikor Nick Heidfeld nevét írta ki.

-Szia. Semmi különös, illetve…

-Na mondd.

-Szóval Pat-nek hamarosan itt a születésnapja.

-Szombaton, igaz?

-Igen. –helyeselt a férfi- Szóval szervezek egy kis meglepetés bulit. Nem leszünk sokan, csak néhány barát. Örülnék, ha eljönnél.

-Köszönöm. –hatódott meg Nicole.

-Nincs mit. Ezek szerint számíthatok rád és Cameronra? Persze, ha kísérőd is lesz, őt is hozd nyugodtan.

-Csak ketten megyünk Cameronnal. Vigyek valamit?

-Nem, nem kell, csak magatokat.

-Rendben. Köszönöm a meghívást.

-Én köszönöm, hogy eljöttök. Akkor én most le is teszem, még fel kell egy-két embert hívnom. Este 8-ra várlak titeket.

-Okés. Még egyszer köszi. Szia.

-Szia. –Nicole-nak máris jobb kedve lett. Most csak az lebegett a szeme előtt, hogy meg kell találnia a tökéletes ajándékot Pat-nek. Szeretne valami szépet, de hasznosat venni. Miután elhozta Camet a suliból, el fognak menni vásárolni.

-Nicole, tudnál jönni egy kicsit? –nyitott be kopogás nélkül Rebeca az ajtaján.

-Hogyne. Te tudnál néha kopogni? –kérdezte egy mosoly kíséretében Nicole.

-Hogyne. –fordított hátat neki Rebeca. Nicole nem tehetett mást, csak elindult utána. Nagyon meglepődött, amikor Kimit találta a pultnál.

-Nos, mi a probléma? –fordult Rebeca felé. Kerülni akarta Kimi tekintetét, sőt, nem csak a tekintetét, de magát a férfit is.

-Mr. Räikkönen veled szeretne beszélni.

-Ennyi? –nézett rá kérdőn.

-Igen. Mivel veled akar beszélni és nem velem. –hangsúlyozta ki jól a „veled” és a „velem” szavakat.

-Köszönöm. Szóval mit tehetek érted? –fordult Kimi felé. A férfi eddig csöndben figyelte a két nő szóváltását. Igazából jól jött neki, hogy nem kellett rögtön Nicole-lal beszélnie, ezért sem akart az irodájába menni. Azt hitte, hogy nem lesz ilyen nehéz újra találkozni vele azután az este után, de most be kell látnia, hogy tévedett.

-Szia. Lenne egy ajánlatom. –Nicole erre kérdőn, ugyanakkor csodálkozva nézett rá. Kimi pedig ekkor döbbent rá, mennyire félreérthetően fogalmazott. –Vagyis megbízás. Szóval munka.

-Miről van szó?

-Egy partiról. Egy jótékonyságiról.

-Rendben. –Nicole bármennyire szerette volna elkerülni azt, hogy kettesben legyenek, mégis kénytelen volt beinvitálnia az irodájába, mivel ott volt a rendezvényekről és a szabad dátumokról a nyilvántartása. –Kérlek fáradj be az irodába. –mutatta az utat a nő. Kimit már szinte bosszantotta a hideg, pusztán üzleti hangnem. –Nos, körülbelül mikor szeretnéd megrendezni? –közben megnyitotta a számítógépben a szükséges fájlt.

-Öhm…két hét múlva szombatra, ha lehetséges addigra megszervezni. –feszengett a férfi a fotelban.

-Nem gond. Akkor fixálhatom az időpontot?

-Igen. –bólintott a férfi.

-Rendben. –azzal néhány kattintással le is foglalta azt az estét. –Milyen jellegű lesz az este? Gyerekeknek lesz rendezvény, vagy csak felnőttek lesznek?

-Nem, felnőttek. Néhány szponzor és lenne egy árverés is.

-Oké. Öhm…e-mailben átküldök egy megrendelőlapot, azon minden részletet beírhatsz, hogy mit hogyan szeretnél. Nem kell befáradnod ide.

-Nem fáradtság.

-Rendben. De úgy nyoma marad a dolgoknak. Így is, de az jobb. –Nicole nem akarta elismerni neki, hogy csak vele nem akar találkozni, ezért is kéri ezt az e-mailes dolgot. Persze, távoli ügyfelekkel is ezt szokták alkalmazni, de most nem lett volna feltétlenül szükség erre.

-Oké, ahogy jobb. –egyezett bele Kimi.

-Akkor azt hiszem végeztünk. –állt fel Nicole, majd követte a férfi is. –Köszönjük, hogy minket választottál. –nyújtotta a kezét. Kimi először értetlenül nézett rá, majd viszonozta a gesztust és kezet fogtak. Be kellett látnia, hogy sokkal rosszabb helyzetben van, mint ahogy azt képzelte. Nicole szemmel láthatóan ügyfélként, semmint ismerősként kezeli. Az egyetlen dolog, ami arra enged következtetni, hogy mégis valamelyest lazított a merev üzleti tárgyaláson az az a tény, hogy tegezi.

-Az e-mailt igyekszem minél hamarabb visszaküldeni, kitöltve. –indult el a férfi a kijárat felé.

-Várom.

-Akkor köszönöm. Minden jót. –hagyta magára Kimi. Nicole egy ideig csak nézte az ajtót, majd visszaült az asztalához, és elküldte az e-mailt a férfinek. Írt hozzá néhány sort, miszerint ha van valami különleges kívánsága a menüt illetően, azt megírhatja, de elküld a biztonság kedvéért 3 menüsort, válassza ki, melyik tetszik.

Miután sikerült túltennie magát Kimi látogatásán, folytatta a napi teendőket, de igazán örült, amikor végzett, mehetett Cameronért, utána pedig vásárolni.

-Anya, én nem akarok unatkozni. –szólalt meg hirtelen Cam, miközben a pláza egyik óriási ajándékboltjában nézelődtek.

-Mármint szombaton? Ne aggódj, Pat-nek és Nick-nek is vannak gyerekei, igaz még kicsik, de a többieknek is tuti van, szóval nem fogsz.

-Na jó. Megnézhetem azokat ott? –mutatott egy nagy halom játék felé immáron csillogó szemmel a kisfiú.

-Persze, futás. –engedte el Nicole, elvégre mi baja eshet egy rakat játék között. Ő addig tovább keresgélt. Néhány perc elteltével úgy gondolta, hogy megtalálta a megfelelő ajándékot. Mivel Pat mindig is szerette a növényeket, ezért egy szerencsehozó bonsai fácskára esett a döntés.

-Ez igazán jó választás. –szólalt meg egy kellemes férfihang.

-Oh, igazán köszönöm. –mosolygott Nicole a barna hajú férfira.

-Hayden vagyok.

-Nicole.

-Tudom, hogy ez talán furcsának tűnhet, és nem szoktam ilyet csinálni, de lát esélyt arra, hogy megigyunk egy kávét valamikor?

-Azt hiszem igen.

-Nagyszerű, mit szólna a …

-Anya, anya, ezt nézd meg! –rohant oda hozzá Cameron egy távirányítós Ferrarival.

-Nagyon klassz.

-Öhm…akkor én nem is zavarok. Majd felhívlak. –azzal Hayden amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Nicole pedig ismét elkönyvelte, hogy ez a pasi is megrémül egy gyerek láttán, és előjön az ócska „majd felhívlak” szöveggel.

-Tedd szépen vissza, és menjünk fizetni. –mondta szomorúan, majd miután Cam teljesítette a kérését, fizettek és elhagyták az üzletet.