Nicole ideges lett. Félt, hogy most mi lesz. Az egy dolog, hogy Heather tudja, de vajon Kimi tudja-e, hogy a barátnője tudja? Valahogy beszélnie kell vele, de…kezd szédülni.

-Nora, ide tudnál jönni? Kellene még 2 egyágyas és 5 kétágyas szoba Mr. Räikkönennek.

-Nicole, minden rendben van? –időközben Kimi elindult a recepció felé, miután Heather felvilágosította, hogy kevesebb szoba van lefoglalva, mint amennyi kellene.

-Egy kicsit szédülök, ennyi.

-Ettél te ma rendesen? Nagyon sápadt vagy. –méregette aggódva Nora Nicole-t.

-Nemrég ettem egy ráksalátát, lehet, hogy azzal volt valami gond. De ha nem baj, én most egy kicsit kimennék a levegőre. –időközben Kimi is odaért és ő is aggódva figyelte a nőt.

-Na kísérjelek ki?

-Ne, kérlek intézd el inkább a szobákat. –azzal Nicole már el is indult a személyzeti bejárat irányába. Levegőre volt szüksége de nagyon gyorsan. Szédült és úgy érezte, hogy nem kap levegőt, még talán egy picit hányingere is volt, de azzal megbirkózott. Amint kiért, nekidőlt a falnak és próbált egyenletesen lélegezni. Egy pillanatra lehunyta a szemét, de rájött, hogy azzal csak ront a helyzeten így gyorsan kinyitotta. Néhány percig még ácsorgott kint, majd amikor már teljesen jól érezte magát, visszament. –Nos, sikerült elintézni? –ment oda Norához.

-Igen. Jobban vagy már?

-Igen, köszönöm.

-Mr. Räikkönen kérte, hogy ha visszajöttél, menj oda hozzá. A bárban megtalálod.

-Köszönöm. –azzal Nicole elindult a bár felé. –Szia, Nora üzente, hogy beszélni szeretnél velem. –állt meg a férfi asztalánál.

-Igen, ülj le. –mutatott a szék felé.

-Köszi. Szóval?

-Minden rendben?

-Persze, illetve…-azzal elővette a tollát, maga elé húzta Kimi szalvétáját és ráírta: „Tudja”, majd visszatolta a férfi elé. Az először értetlenül nézett rá, majd kivette a nő kezéből a tollat és válaszolt: „Ki és mit tud?”. Miután a szalvéta visszakerült Nicole-hoz gyorsan írt „Heather tud mindent rólunk.” csúsztatta vissza a szalvétát. „Arról, hogy szeretkeztünk?” –érkezett máris a kérdés. „Igen. Szeretkeztünk? Én azt hittem, hogy neked csak szex volt. Vagy tévedtem?” –Nicole szíve hevesen vert. Várta a férfi válaszát, de az csak megbabonázva nézte a szalvétát, s válasz is csak késve, és nem a várt formában érkezett.

-Nekem most mennem kell. Késő van. Jó éjt. –állt fel és sietősen távozott. Nicole nem tudta mire vélni ezt, bár akár egy válaszként is értelmezhette. Mivel már lassan csak ő ült egyedül a bárban, így visszament, összepakolt, óvatosan felvette az alvó kisfiát majd hazament.

Másnap körülbelül délben ébredt fel, hiszen elég későn értek haza. Cameron még javában aludt, ő azonban halkan leosont a konyhába. Valahogy nem kívánta a kávét, még émelygett egy kicsit, ezért teát főzött magának. A feje fájt, rázta a hideg és gyengének érezte magát. A tea után úgy döntött, hogy egy kicsit még visszafekszik, ha nem is aludni, de legalább pihenni. A helyzet estére sem sokat javult, sőt, másnap még rosszabbul volt. A kollégái aggódva figyelték a sápadt arcát, ezért úgy döntöttek, hogy másnap reggel nem engedik munkába állni. Nicole így kénytelen volt elmenni orvoshoz, bár ő maga is érezte, hogy előbb-utóbb sor került volna rá. Az orvos alaposan megvizsgálta, de mivel nem talált vírusra vagy bármilyen más betegségre utaló nyomot, ezért elküldte vérvételre, így szerdán reggel a laborban kezdte a napot. Miután ott végzett, visszament dolgozni. Az eredményt délutánra ígérték, így a napja viszonylag nyugodtan, de nem valami jól telt. A szállodában elég sok elintéznivalója akadt a dokumentáció terén, ráadásul egy konferenciát is fognak tartani, amire elő kellett készülnie. Nagyon remélte, hogy most senki nem írta át a rendelést.

Kimivel azóta nem beszélt, és úgy döntött, hogy nem is fogja keresni. Ha akar valamit, akkor majd megtalálja. Arra meg végképp nincs energiája, hogy Heatherrel foglalkozzon. Ha bosszút akar állni –márpedig azt akar-, akkor úgyis megtalálja a módját. Most semmihez nem érzett magában elég erőt.

Délután a megbeszélt időpontban jelent meg az orvosnál.

-Jó napot doktor úr.

-Jó napot Nicole, foglaljon helyet. –mosolygott rá az orvos.

-Megjött a vérvétel eredménye?

-Igen. Örömmel tudatom, hogy nem beteg.

-Ennek örülök. De akkor mi a bajom?

-Baj? Én ezt nem nevezném bajnak. –mosolygott tovább.

-Hogy érti? Akkor minek nevezné? –nézett rá rémülten Nicole. –Nézze, mondja meg kerek perec, ha valami gond van.

-Nicole, nyugodjon meg. Jól van ön is és a kicsi is.

-Tessék?

-Jól hallotta. Gratulálok.

-Nem, az nem lehet. –kezdett el könnyezni a szeme.

-Jól van? –most az orvoson volt a sor, hogy rémülten nézzen.

-Nem. Istenem ez nem lehet. –kezdett el sírni.

-Lélegezzen mélyeket és nyugodjon meg. Nem történt tragédia. Javaslom, hogy keresse fel a nőgyógyászát.–próbálta vigasztalni az orvos a zokogó nőt.

-Elnézést, de én most … -állt fel a székről. –Köszönök mindent. Viszlát. –távozott sietve a rendelőből. A váróban a betegek felfigyeltek a síró nőre és sajnálva konstatálták, hogy biztosan rossz hírt közöltek vele. Pedig ha tudták volna, hogy valójában örömhírről van szó, akkor valószínűleg nem így néztek volna rá.

Egyenesen a nőgyógyászához ment. Szerencsére ismerte őt annyira, hogy nem kellett időpontot kérnie, soron kívül fogadta, mivel Nicole is tett neki egy-két szívességet, amikor az esküvője volt. A vizsgálat során az orvos megerősítette, amit a háziorvosa is jól mondott, valóban kisbabát vár. S ahhoz sem férhetett kétség, hogy Kimitől. A leletek pontossága igazolta. Nicole amint beült a kocsiba elkezdett sírni. Ostobának érezte magát, aki kétszer esik ugyanabba a hibába. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Egyszerűen kiborult és csak zokogott. Hirtelen eszébe jutott, hogy Cameron-ért is el kéne mennie, de nem volt hozzá ereje. Írt egy sms-t az anyjának, hogy menjen el érte, mert ő most nem ér rá. Nem tudta, hogy hány betűt írt félre, mert a könnyeitől alig látott. Egyedül akart lenni, hogy mindent átgondoljon, ráadásul nem tudta volna most megmagyarázni a fiának, hogy miért is borult ki ennyire. Így hát beindította a kocsit és elindult hazafelé. Útközben persze továbbra is potyogtak a könnyei és igazából nem is figyelt a forgalomra. Az egyik kereszteződésben majdnem belecsúszott az előtte haladó autójába, mert későn vette észre a pirosra váltó lámpát. Talán így történhetett meg az is, hogy a következő kereszteződésnél belecsúszott az előtte álló autóba. Ráborult a kormányra, és csak sírt. Azt sem vette észre, hogy az előtte álló autó történetesen Kimié. A férfi kipattant a kocsijából és idegesen indult el a másik autó felé, de ahogy meglátta, hogy ki ül benne, rohanni kezdett.

-Uram isten, Nicole, jól vagy? –tépte fel valósággal a kocsi ajtaját. A nő csak bólogatni tudott, hang nem jött ki a torkán. –Oké, akkor gyere. –segített neki kiszállni, beültette a saját autójába, majd gyorsan félreállt Nicole-éval majd elhajtottak a nő házához. Leültette a kanapéra, főzött egy teát, majd várt. A nőnek addigra már sikerült összeszednie egy kicsit magát, és már nem zokogott. Csak nézett maga elé és azon töprengett, hogy hogy fogja elmondani Kiminek, hogy gyereket vár tőle.

-Tessék, ezt idd meg. –adta a kezébe a bögrét.

-Kösz. –válaszolta halkan Nicole.

-Elmondod, hogy mitől borultál így ki? –guggolt le Kimi elébe.

-Terhes vagyok. –félve nézte a férfi arcát. Kimi alig hitt a fülének. Fájdalmat érzett, mert ezek szerint a nő mással képzelte el a jövőjét. De akkor miért borult ki ennyire?

-Hát…gratulálok.

-Kösz. Én is neked.