Nicole hagyta, hogy az egész testét átjárja a csók keltette érzés. Nem érdekelte most semmi más, csakis Kimi. A férfiban is hasonló érzelmek játszódtak le. Rádöbbent, hogy sokkal jobban vágyik a nőre, mint azt gondolta, s ezt nagyon is nehéz volt beismernie magának. Most azonban semmin nem akart töprengeni, csak együtt akart lenni azzal, akit szeret, hiszen most már teljesen világos, hogy mit érez Nicole iránt. A vágya egyre inkább fokozódott, ezért egyre szenvedélyesebben csókolta a nőt.

-Várj. –tolta el éppen annyira magától Kimit, hogy bele tudjon nézni a férfi szemébe. Bár tudta, hogy ettől nem lesz könnyebb a helyzete, azért mégis megtette.

-Mi az kicsim? –simított ki egy hajtincset az arcából.

-Csak akkor folytassuk, ha komolyan gondolod. Nem akarok kósza együttléteket. Vagy komolyan, vagy sehogy. –hevesen dobogott a szíve ahogy Kimi válaszára várt. –Nos, mi a válaszod?

-Ez. –azzal ismét megcsókolta. –Akarlak, mint még soha. Kezdjük újra. Felejtsük el, ami ez alatt a 6 év alatt történt.

-Tényleg? –Nicole csodálkozott, bár legbelül reménykedett benne, hogy hasonló választ kap.

-Tényleg bizony.

-De nem csak azért mondod, mert most megint baba lesz?

-Szerinted hogyan lett a baba? –mosolygott rá Kimi, miközben megsimogatta Nicole arcát, aki időközben odabújt hozzá. –Igazából, ha teljesen őszinte akarok lenni, szerintem már akkor tudtam, hogy egyszer ismét együtt leszünk, amikor először találkoztunk, mármint újra. Csak valahogy túl büszke és sértett voltam ahhoz, hogy elismerjem.

-Hm, mennyit változtál. Régen makacsabb voltál.

-Na szép. Szóval szerinted elpuhultam. –csiklandozta meg a nőt.

-Neeem!!! –nevetett Nicole.

-Na azért. –mindketten sugárzóan boldogok voltak- Viszont…

-Éreztem, hogy van egy viszont.

-Tényleg van. Szóval…azt hiszem elköltözöm. Mármint Heathertől. Jobb lesz így. Szakítok vele és vége. Ti vagytok nekem a legfontosabbak. Úgyis vettem itt egy házat, szóval…

-Kimi, nem akarom, hogy azt hidd, hogy nem akarom, hogy ide költözz, vagy hogy éljünk együtt, de nem akarok semmit sem elkapkodni. Legfőképpen Cameron miatt nem, de magunk miatt sem. Nem akarom, hogy ha véletlenül nem működne valami, akkor a fiunk szenvedjen miatta.

-Nem hiszem, hogy nem fog működni. Egyszer már működött, miért ne lehetne minden most is szép és jó?

-Nem tudom. Remélem, hogy neked lesz igazad. Szeretném, ha igazad lenne. –csókolta meg most Nicole a férfit.

-Az jó, mert én is. Mit szólnál hozzá, ha csinálnék valami vacsit?

-Jó ötlet, mert kezdek éhes lenni.

-Van valami külön kívánságod? –ölelte át a nőt.

-Aham. –vigyorodott el Nicole, mivel egy kedves emlék jutott az eszébe.

-Most min mosolyogsz ennyire?

-Úgy ennék egy kis krumplipürét. –azzal már ki is tört belőle a nevetés.

-Jól van. Ezt megjegyeztem. –mosolygott Kimi is.

-De annyira édes voltál. Imádtam, ahogy leraktad elém, én meg néztem, hogy mi a fenét csináltál, mert nem lehetett felismerni.

-Jól van, azóta már meg szoktam hámozni a krumplit.

-Ennek örülök.

-Szóval tényleg azt akarsz enni, vagy csak szívattál? –mosolygott rá Kimi.

-Tényleg azt akarok. De akkor is, ez egy szép emlék.

-Az biztos. Figyelj, mit szólnál hozzá, ha itt aludnék?

-Klassz lenne, de mit mondasz Heathernek?

-Van egy ötletem. Hazamegyek, szakítok vele és még ma visszajövök. Na? Zseni vagyok vagy zseni vagyok? –mosolygott önelégülten Kimi.

-Azt hiszem zseni vagy. De akkor indulj gyorsan, hogy minél hamarabb ideérj. Én addig csinálok vacsorát.

-Rendben. Rohanok. –indult el Kimi a kijárat felé, majd gyorsan visszafordult és szenvedélyesen megcsókolta Nicole-t. –Szeretlek.

-Én is szeretlek.

Kimi még sosem érezte ennyire boldognak magát, ennyire teljesnek az életét. Úgy érezte, hogy tökéletesen kerek a világ, az ég mindig kék, a madarak mindig csiripelnek és neki mindene megvan, amire csak szüksége lehet.

-Heather, merre vagy? –lépett be nagy lendülettel az ajtón a férfi.

-Az emeleten! –hallotta a női hangot. –Gyere fel. –Kimi kettesével szedte a lépcsőfokokat, miközben már gondolatban csomagolt.

-Szia. Hú… -a nő egy szál fehérneműben feküdt az ágyon.

-Szia édes. Téged vártalak. –mosolygott csábosan Heather. –Nem is üdvözölsz?

-De, szia. –a biztonság kedvéért Kimi azért nem mozdult az ajtóból.

-Hát azért nem éppen erre gondoltam. –ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez, gondolta magában Heather, majd lassú léptekkel odasétált a férfihoz és szenvedélyesen megcsókolta, miközben a keze a férfi mellkasától elindult lefelé. Arra azonban nem számított, hogy ellenállásba fog ütközni.

-Bocs, de nekem ez nem megy. –tolta el magától a férfi.

-Mi a baj? Fáradt vagy? –simított végig Kimi arcán, mire az még jobban elhúzódott.

-Nem. Csomagolok. –azzal máris elindult a szekrényhez, ahonnan előszedte a bőröndjét, majd elkezdett ruhákat dobálni bele.

-És hová mész? Mikor jössz? –állt csípőre tett kézzel a nő. Kimi megállt a pakolásban és a nő felé fordult.

-Nézd, szerintem jobb, ha mi befejezzük ezt, ami közöttünk van.

-Tessék?

-Jól hallottad. Vége. Nicole-lal újrakezdjük. –a terhességről nem akart beszélni. –Már ma nála alszom, csak néhány cuccomért jöttem.

-Hát ez aztán igazán kedves. Lecserélsz rá?

-Nem lecserélésről van szó. Szeretem, érted? Hiba lenne, ha tovább együtt élnénk. Azt is tudom, hogy tudsz arról, hogy lefeküdtem vele.

-És ezt csak így mondod? Hát igazán jó fej vagy. –kiabált a nő.

-Szerelmes vagyok. Belé és nem beléd. Szép volt, amíg tartott, de ennyi volt. Ő az igazi.

-Ugyan már! Jössz itt az igazival, aztán majd egyszer megint arra ébredsz, hogy egyedül vagy, mert a nagy őd lelépett valakivel.

-Most elmegyek. –zárta le a bőröndjét- Két három nap múlva jövök, addig légy szíves költözz ki. –azzal elindult kifelé a szobából.

-Egy perccel sem maradok itt tovább, ne aggódj. Élj boldogan azzal a lotyóval! –kiáltott utána, de már csak a becsukódó ajtó hangját hallotta. Kimi magával vitte Ajaxot is, nem akarta Heather-rel hagyni. Félt a nő bosszújától. S jól is tette, ugyanis Heather dühöngött. Sértettnek, megalázottnak érezte magát, és bosszút forralt. Fogott egy ollót, és a férfi összes ruháját szétnyirbálta. Aztán késsel nekiesett a bútoroknak: nem hagyta ki az ágyat, a kanapét, a szekrényeket, semmit. Le akarta vezetni a feszültséget. Utoljára a férfi serlegei következtek, amit egy külön szobában tartott. Mivel azokban nem tudott kárt tenni, így mindet földhöz vágta. A konyhában az összes tányért földhöz vágta, a poharak is darabokban végezték. Mikor végzett, elégedetten nyugtázta, hogy az egész házat felforgatta, tönkre tett amit csak tudott.