-Köszönöm, hogy eljöttetek velem. –nyitotta ki Kimi a kocsi ajtaját Nicole-nak és Cameronnak a Sao Paolo-i szálloda előtt, ugyanis elérkezett a szezonzáró verseny ideje, amelyet ezúttal Brazíliában rendeznek.

-Hát ha már annyit nyúztatok. –szállt ki mosolyogva a nő, majd a kisfiuk.

-Ugyan már, én csak megemlítettem Cam-nek, hogy milyen klassz lenne, ha elkísérnétek. –közben kiszedte a csomagokat a kocsi csomagtartójából. Mark jót mulatott magában a páron.

-Persze, és minden hátsószándék nélkül.

-Hát tudnál te mást feltételezni rólam? –zárta le a férfi a csomagtartót.

-Ebbe most ne menjünk bele. –vigyorgott rá Nicole.

-Na köszi. Viszont szerintem jobb, ha bemegyünk, még a végén megrohannak a rajongók. –mivel egy kisebb, Ferrari-ruhába öltözött csoportot vélt felfedezni nem túl messze tőlük.

-Szerintem apu ők inkább Felipe bácsira kíváncsiak. –erre Markból és Nicole-ból kitört a nevetés. Kimi nem tudott mit mondani, de végül ő is nevetni kezdett, a kisfiú pedig értetlenül nézett a felnőttekre.

Miután bejelentkeztek és elfoglalták a szobáikat, Kimi Mark társaságában elment megbeszélésre, Nicole pedig sétálni indult Cameronnal.

-Jó téged újra ilyennek látni. –szólalt meg Mark a kocsiban, amikor már egyedül maradt a barátjával. A pálya felé tartottak.

-Köszi, én is jobban érzem magam. Valahogy…teljesen más. Olyan, mint régen volt, ráadásul…de ez még titok, vagyis, anyuéknak a héten akarom elmondani, szóval most még csak neked mondom el.

-Rendben, de miről van szó?

-Nicole és én babát várunk. –le sem lehetett törölni a mosolyt a képéről.

-Haver, gratulálok!!

-Kösz. Most úgy érzem, hogy minden sínen van. Már csak a bajnoki trófea kell.

-Az is meglesz, amilyen formában most van, szerintem biztosan.

-Azért ahhoz az kell, hogy a többiek minimális pontot szerezzenek és én nyerjek. Necces.

-De nem lehetetlen. –világított rá a terapeutája és egyben az egyik legjobb barátja, miközben Kimi beállt a számára fenntartott parkolóhelyre. A megbeszélés egy kicsit tovább tartott, mint ahogy várta, és most még ahhoz is volt kedve, hogy a boxlátogatásra kimenjen és kiosszon néhány aláírást. Mark és a csapat szinte minden tagja álmélkodva figyelte a pilótáját, és azon töprengtek, hogy vajon minek köszönhető ez a pozitív fordulat.

Pénteken Nicole és Cameron is kiment a pályára. A nőnek el kellett ismernie, hogy ő is várta azt, hogy újra itt legyen. Lépésről lépésre kezdett visszaszokni ahhoz az életmódhoz, amelyet anno folytattak Kimivel. Talán azt is mondhatta volna, hogy a Paddock ismét elfogadta, és a részének tekintette. Pat-tel közösen kávéztak és sütiztek, amíg a srácok az eligazításon voltak, természetesen Nicole elmondta neki a babát, de megkérte, hogy ne adja tovább senkinek. Azt tudta, hogy Nick-nek el fogja mondani, de abban is biztos volt, hogy a férfi is legalább olyan diszkrét, mint a párja. A szabadedzések eseményeit aztán mindenki a saját boxában követte nyomon. Cameron rettentően büszke volt magára, hogy a nap végére sikerült 6 aláírást szereznie, sőt még fotót is készíteni 6 pilótával.

Szombaton az izgalom egy fokkal nagyobb volt, mint pénteken. Mindenki érezte, hogy nem csak a vasárnapnak, de a szombatnak is tétje van, hiszen nem mindegy, hogy a bajnoki címért harcoló pilóták honnan rajtolna. Sikerül-e megkaparintania valamelyik riválisnak az első rajthelyet, vagy kénytelen beérni a másodikkal, netalán még hátrébbról várhatja a rajtot. Mindenki tudta, hogy a maximumot kell nyújtania ahhoz, hogy a legjobbat érje el. Különösen Kimi tudta, hogy egy kisebbfajta csodára van szüksége ahhoz, hogy nyerhessen. Bár…ő még mindig hitt abban, hogy csodák léteznek. Valamilyen szinten az is annak számított, ami most a magánéletében zajlott. Álmában sem merte volna gondolni és tessék.

A délelőtt folyamán már nem sokat változtattak a kocsi beállításán, inkább a tökéletesítésen volt a hangsúly. Kimi igyekezett nyugodt maradni, miközben látta Felipe szemében az idegességet, akármennyire is el akarta titkolni a csapattársa. Neki is be kellett vallania, hogy egy picit ideges volt, de főleg azért, mert Nicole is itt volt, és szeretett volna jó eredményt elérni. Meg akarta mutatni mindenkinek, hogy képes megnyerni egy bajnoki címet. Délben együtt ebédeltek. Könnyed témákról beszélgettek, bár Nicole-t nem nyugtatta meg az a tény, hogy meg fogják látogatni Kimi szüleit. Paula és Matti régen nagyon kedvelték, de a nő nemrégiben elég célratörően kifejtette a véleményét róla, így már előre fél a család reakciójától, ha megtudják, hogy ismét együtt vannak és jön a következő gyerek. Vajon hogy fogják fogadni? Az ő szülei is egy kissé rázósan fogadták, hát akkor Kimié…

-Min gondolkodsz? –kérdezte a férfi két falat között.

-Semmin, csak jó itt lenni veled. –terelte el a szót. Nem akarta még ezzel is nyomasztani a párját.

-Örülök, viszont szeretnélek valamire megkérni. –turkált az ételben Kimi.

-Mire?

-Holnap ne gyere ki a versenyre. –nézett fel félve a nőre.

-Tessék? - Nicole nem hitt a fülének.

-Nem szeretném, ha idegeskednél és az esetleg ártana a babának. –a nő nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen.

-Nézd…igazán aranyos, hogy így aggódsz, de most szólok, hogy itt leszek, mert támogatni szeretnélek –még mielőtt Kimi megszólalhatott volna, Nicole folytatta-, és csak úgy mellékesen közlöm, hogy amikor Cameronnal voltam terhes, akkor is ugyanúgy megnéztem és végigizgultam minden futamot. Szerinted a szállodában nem lennék tiszta ideg?

-De én nem szeretném, ha bajod esne.

-Neked fog bajod esni, ha ezt nem hagyod abba. –nézett rá rosszallóan Nicole.

-Oké, befejeztem. –emelte fel védekezőleg a kezét Kimi, miközben lassan elmosolyodott.

-Helyes.

-Viszont most már mennem kell, mindjárt kezdődik az időmérő.

-Rendben, ügyes legyél. –adott egy csókot Kiminek, majd a szemével követte a férfit, aki eltűnt a Paddock forgatagában.

Az időmérő nem úgy alakult, ahogy várta, csak a harmadik helyet sikerült megkaparintania, szemben Felipe pole pozíciójával, Hamilton második, és Fernando Alonso negyedik helyével. Na jó, legalább egy riválist maga mögött tudhatott. Este próbált kikapcsolódni, csak a családjára koncentrált: játszott a fiával, beszélgetett Nicole-lal, DVD-ztek, zenét hallgattak, élvezték egymás társaságát.

Másnap aztán igazán tetőfokára hágtak az izgalmak. A futam során számos meglepetés történt, amire még egy vérbeli rajongó sem igazán számított. Talán annyi esemény összesűrűsödött ebbe a két órába, mint amennyi az egész szezonra juthatott volna. Nicole idegesen követte nyomon a boxból a versenyt, Cameron jól szórakozott mellette, ő azonban akárhányszor valamelyik riválisuk pozíciót nyert vagy vesztett, máris módosította a cetlijén felvázolt pontállást. A verseny végére a cetli úgy nézett ki, mintha egy kisdiák próbált volna egy bonyolult matematikai egyenletet megoldani. Az eredmény végül egy vastagon bekeretezett 110 pont volt. Alatta már nem ilyen hangsúlyosan ugyan, de szerepelt a 109-es szám kétszer is, először Hamilton, majd Alonso neve mellett. Amíg Kimi a levezetőkörét teljesítette, addig Nicole felkapta Cameront és a csapattal együtt a pódium alá mentek. Kimi igyekezett olyan gyorsan kiszabadítania magát a kocsiból, ahogy csak tudta, de először a csapathoz kellett mennie. Miután fogadta tőlük a gratulációkat, gyorsan lehámozta magáról a sisakot is, majd Nicole-hoz rohant.

-Gratulálok bajnokom. –vigyorgott rá a nő, majd szenvedélyesen megcsókolták egymást.

-Szeretlek titeket. –nyomott egy puszit a fia fejére is, majd ment mérlegelni. Nicole a finn, míg a csapat az olasz himnuszt énekelte, majd végignézték, ahogy flittereső hullik a bajnokra és a másik két dobogósra. A világ kerek volt, Kimi úgy érezte, hogy az övé minden.