Kimi ahogy belépett a lakásba, azt hitte, hogy rosszul lát és eltévedt…mondjuk egy másik bolygóra. Ez nem lehet az ő lakása. Ő a házat szépen és rendben hagyta itt. Nem disznóólként. Nem, ez annál rosszabb. Ő csak kupit hagy maga után, ezt pedig inkább pusztításnak lehetne nevezni. A bútorok összekarmolva, a törhető dolgok összetörve.

-Atya ég. –suttogta miközben vetett a konyhára is egy pillantást. Néhány törmeléket arrébbrúgott és lerakta a táskáját. –A rohadt életbe. –azzal elindult felfelé az emeletre. Benyitott a hálószobájába. Ott is legalább ilyen csatateret talált. A szekrénybe már alig mert benézni. A sejtése tökéletesen beigazolódott, egy használható ruhadarabja sem maradt. Ahogy eszébe jutottak a trófeái, fejvesztve rohant át a másik szobába. Legszívesebben már maga sem tudta, hogy mit csinált volna. Az összes díja, amelyet otthon tartott a földön volt, szanaszét. Csak nézte őket, majd komótosan elkezdte visszapakolni őket a helyére. Dühös volt és rettentően csalódott. Egy percig sem kellett gondolkodnia azon, hogy vajon ki tehette, hiszen nyilvánvaló volt: Heather. Csörgött a telefonja.

-Szia kicsim, elindultál már? –hallotta Nicole hangját a vonal túlsó oldalán.

-Nem még. Figyelj, ráérsz délután? El kéne menni venni egy-két cuccot.

-Oké, de mit?

-Ruhát.

-Pont most? Este indul a gépünk Finnországba. Már régen csomagolnod kéne.

-Igen, de nincs mit. –sétált le Kimi az emeletről, miközben keserűen végignézett a lakáson. Még jó, hogy Ajax-ot magával vitte.

-Hogyhogy nincs mit? –döbbent meg a nő.

-Ahogy mondom. De majd mindent elmesélek. Most indulok vissza hozzátok, addig elkészültök? Minél hamarabb túl akarok esni a vásárláson, meg amúgy is, most elég csak néhány cucc. Majd Finnországban bevásárolunk.

-Oké, de mi történt?

-Majd elmondom, de ne idegeskedj, senkinek nem esett baja. –közben felvette a táskáját, majd elhagyta a házat.

-Na így aztán piszkosul megnyugtattál. –türelmetlenkedett Nicole.

-Tényleg nincs baj, csak Heather hagyott egy kis búcsúajándékot, de most leteszem, mert indulok vissza.

-Rendben, vezess óvatosan. Szeretlek.

-Én is. Sietek. –azzal bontották a vonalat. A férfi bepattant a kocsijába és indított.

Nicole el sem tudta képzelni, hogy Heather milyen búcsúajándékot hagyhatott. Idegesen csomagolt gyorsan össze magának és Cameronnak is. Az a tény sem nyugtatta meg, hogy ma Finnországba fognak repülni. Ahogy közeledett a mai nap, úgy lett egyre feszültebb, pedig tudta, hogy ezzel nem tesz jót a babának. Próbált nyugodtnak maradni és nem gondolni az elkövetkezendő néhány napra, de ha eszébe jutott, egyből görcsbe rándult a gyomra.

-Cam, hagyd most már abba a játékot, apu mindjárt itt lesz és megyünk vásárolni.

-Légyszi még egy kicsit… -nézett fel rá boci szemekkel a fia.

-Oké, de aztán ne kelljen rád várni.

-Megjöttem! –hallották mind a ketten Kimi hangját.

-Ajj, pakolhatok, igaz? –nézett rá csalódottan a kisfiú.

-Aham, aztán iszkiri lefelé. –mosolygott rá Nicole, majd lement Kimihez. Főleg a fia előtt akart nyugodt maradni. –Szia kicsim. –csókolta meg Kimit.

-Szia. Mehetünk?

-Cam még elpakolja a játékait. De könyörgöm, mondd már, hogy mi történt? –húzta a kanapéra.

-Ne idegesítsd fel magad, oké?

-Ha ezt fogod mondogatni, akkor még idegesebb leszek. –nézett rá könyörögve.

-Szóval…Heather mielőtt elment, egy kicsit átrendezte a házat. –dőlt hátra a kanapén, miközben felidézte magában a pusztítást.

-Átrendezte? Hogy érted?

-Gyakorlatilag nincs mit felvennem. Nincs miben főznöm, a bútoraimat szerintem egy az egyben kidobhatom, a serlegeket hála csak összevissza dobálta, azokat nem törte el.

-Jézusom. Akkor ezért mondtad, hogy vásárolnunk kell?

-Aham. Mehetünk?

-Persze. Cameron, gyere!! –kiabált fel az emeletre, miközben elindult a táskájáért.

-Jövök. –szaladt le a kisfiú az emeleten. –Apuu!!! –ugrott Kimi karjaiba Cam.

-Na mi a helyzet? Várod már, hogy induljunk Finnországba?

-Aha. –csillant fel a kisfiú szeme.

-Majd elmegyünk gokartozni, Rami, a testvérem is eljön velünk. Meg elmegyünk egy csomó klassz helyre, megmutatom, hogy hol nőttem fel.

-Szuper!!! –vigyorgott Cameron.

-De most irány vásárolni, különben apunak nem lesz mit felvennie. –mosolygott rájuk Nicole. Örült, hogy most már tényleg olyanok, mint egy család. Igaz, hogy Kimi még nem lakik velük, de ami késik, nem múlik. Remélhetőleg.

A vásárlást viszonylag gyorsan sikerült elintézniük, tekintve, hogy a két srác nem szeret vásárolni. Nicole még jól emlékezett rá, hogy milyen stílusú, színű ruhák jönnek be Kiminek, ezért igyekezett olyanokat választani. Aztán amíg a férfi próbált, Cameronnal nézelődtek, majd közösen bírálták az egyes darabokat. Mire végül sikerült mindent megvenniük, ami kellett, kellőképpen elfáradtak. Hazafelé útközben megálltak ebédelni, vagyis az már inkább késői ebéd volt. Otthon bepakoltak, majd a reptér felé vették az irány.

-Ne legyél már olyan ideges. –fogta meg Nicole kezét Kimi immáron a gépen ülve. Cameron az ablak mellett foglalt helyet, és a kilátásban gyönyörködött.

-Te könnyen beszélsz. –nézett rá segélykérőn.

-Nyugi, biztos jó kis meglepetés lesztek anyuéknak és örülni fognak, ne aggódj.

-Tessék?

-Valami baj van? –nézett rá ijedten Kimi.

-Meglepetés? –Nicole igyekezett visszafogni magát, de a dühe eléggé erős volt. Kimi is rájött, hogy valószínűleg bakot lőtt, de elég nagyot.

-Igen. –válaszolta halkan.

-Te nem szóltál anyádéknak, hogy … várjunk, azt ugye elmondtad nekik, hogy te meg én…

-Hát…most akartam.

-Ezt nem hiszem el.

-Ne izgasd fel magad, árt a babának. –a férfi eme kijelentésére Nicole még gyilkosabb pillantást küldött felé.

-Komolyan mondom…ááá…

-Mérges vagy?

-Ezt most komolyan kérdezted? Tudod nagyon jól, hogy a szüleid nem szeretnek, erre nem szólsz nekik arról, hogy újra együtt vagyunk, nem említed, hogy mi is megyünk. Arról már nem is beszélve, hogy a második közös gyermekünket várjuk. Mit vársz? Örömtáncot lejtek?

-Ne haragudj. Szólnom kellett volna nekik.

-Igen. Szólnod kellett volna. Rami legalább tudja?

-Nem. Senki.

-Csodás.

-De a nagyi mindig is szeretett téged. –abba most nem avatta be a lányt, hogy annak idején, amikor elhagyta, milyen jelzőket aggatott Sirkka nagyi Nicole neve mellé. –És ő is biztos eljön hozzánk. Rami is kedvel, szóval ne aggódj, nem lesz semmi gond. –nyugtatta Kimi őt is és lassan már saját magát is.

-Oké. –préselte ki magából Nicole. Szerette volna elhinni Kimi nyugtató szavait, de tudta, hogy az szép kevés, hogy a nagyi szerette, Rami pedig kedveli. Ez eltörpül a szülők érzelmei mellett, amik viszont biztos, hogy nem lesznek pozitívak, amikor meglátják őt és Cameront.