8-kor landolt a gépük Helsinki repterén. Nicole idegessége egyre jobban nőtt. Kimi is ideges volt, bár ő jó értelemben. Örült, hogy végre ismét eltölthet néhány napot a családjával, hiszen olyan ritkán látja őket. Annak pedig különösen örült, hogy Rami jön ki elébük a reptérre, mert így esélyt lát arra, hogy a szüleit könnyebben megpuhítsa Nicole miatt.

-Sziasztok! –köszönt meglepetten a báty.

-Szia. –üdvözölte Kimi fülig érő szájjal, míg Nicole egy halk „Hello”-val fogadta.

-Megvannak a csomagok? –érdeklődött Rami.

-Igen, már megkaptuk. Rami, várj egy kicsit. –szólt a testvére után, aki felvett két bőröndöt és elindult a kijárat felé. Az öccse kérésére megállt és visszafordult. –Szeretném, ha segítenél.

-Én? Miben? –Nicole eközben Cameronnal karöltve a férfi mellett várt.

-Tudod jól. Nicole-lal újrakezdjük.

-Ha nem mondod, észre sem veszem. –nézett a nőre Rami. –Bocs, nem akartam bunkó lenni. Csak…oké, nem kertelek, de inkább a kocsiban beszéljük meg. –azzal ismét elindult a kijárat és a parkoló felé. A többiek nem tehettek mást, csak követték. Kimi előre, Nicole és Cameron hátra ült.

-Szóval? –sürgette a kisebbik Räikkönen, miközben ő is és Rami is hátrafordult, hogy tudjanak Nicole-lal is beszélni.

-Ne sértődj meg Nicole, de … nem vagyok benne teljesen biztos, hogy komolyan gondolod ezt az egészet az öcsémmel. És nem akarom, hogy még egyszer csalódjon benned, nem akarom, hogy megégesse magát.

-Hidd el Rami, komolyan gondolom, mindennél komolyabban. Szeretem az öcséd, nekem ő és Cameron a legfontosabbak.

-Biztos? –nézett rá komolyan a férfi.

-Teljesen biztos. –Kimi csak figyelte őket és boldog volt.

-Akkor jó. –mosolyodott el Rami.

-Egyébként van még valami, ha már ilyen kis mesedélutánt vagyis már inkább esti mesét tartunk.

-Micsoda? –nézett az öccsére érdeklődő tekintetekkel a báty.

-Bővülünk. Babát várunk. –vigyorgott Kimi.

-Gratulálok. –ölelte meg egyből Rami, majd Nicole-nak is adott két puszit. –Akkor most már indulhatunk?

-Igen. –bólintott a nő. Az idegei kezdtek megnyugodni. Legalább egy embert megnyert magának, arra viszont nem akart gondolni, hogy milyen csata vár még rá.

-Azért merész vagy öcsi. –csóválta meg mosolyogva a fejét vezetés közben Rami.

-Miért?

-Anyuéknak nem mondtál egy szót se arról, hogy nem egyedül jössz, ráadásul a baba híre is…Nicole, remélem felkészültél, hogy egyenesen az oroszlán barlangjába fogsz besétálni. –nézett a nőre a visszapillantó tükörben.

-Oroszlán? Lesz ott oroszlán is? –szólalt meg Cameron, mire mindenkiből kitört a nevetés.

-Nem kicsim, ez csak egy mondás. –adott egy puszit a fia fejére Nicole.

-Anya nézd milyen szép! –mutatott a kivilágított Helsinkire Cam.

-Tényleg az. Jó régen jártam már erre.

-Hát majd ezentúl gyakrabban jössz. –kacsintott rá Rami. Az út hátralévő részében mindennapos témákról beszélgettek. Nicole eldöntötte, hogy nem fogja érdekelni a szülők véleménye. Egyszer úgyis megbékélnek, ha nem is miatta, akkor Kimi miatt.

-Itt is vagyunk. Kiszállás. –mosolygott hátra Rami.

-Anya… -súgta Cameron az ajtó előtt-…itt tényleg nincs oroszlán?

-Tényleg nincs kicsim. –legalábbis nagyon remélem, bár ezt csak gondolatban tette hozzá.

-Na végre, hogy megérkeztetek! –nyitott fülig érő szájjal ajtót Paula, ám amikor meglátta Nicole-t a gyerekkel, lehervadt arcáról a mosoly. –Hát ők meg mit keresnek itt?

-Menjünk be, hideg van kint, még a végén megfázunk. –terelt be mindenkit Rami. Az asszony éppen csak annyit ment hátrébb, hogy be tudtak menni az előszobába.

-Kérdeztem valamit.

-Anya, hiányoztál. –ölelte meg Kimi az anyját majd adott neki két puszit. –Apa hol van?

-Ne tégy úgy, mintha süket lennél. Ez már egy ideje nem működik. –tette csípőre a kezét.

-Rendben, szóval szeretnék nektek bemutatni valakit, a barátnőmet, nos, ő itt Nicole, és a kisfiunk Cameron.

-Mégis mi ez az ostoba játék? –Nicole is valami hasonlót kérdezett volna legszívesebben, de nem mert.

-Csak szeretném, ha mindenki újra kezdene mindent. –mosolygott rá Kimi.

-Szervusztok. –jelent meg Matti is.

-Á, szia apa.

-Jó estét. –végre Nicole is szóhoz tudott jutni.

-Csókolom. –köszönt félénken Cameron.

-Apa, ő itt Nicole, a barátnőm és Cameron, a fiunk.

-Na de fiam, tudjuk, hogy kik ők. –csodálkozott Matti.

-Tudom, de szeretném, ha mindenki tiszta lappal indulna. Rami említette, hogy finom vacsorát főztél anyu.

-Azt, finomat. Szóval irány az ebédlő, még mielőtt kihűlne minden. –irányította be a csapatot a helyiség felé –Nicole, beszélhetnénk? –állította meg a nőt.

-Persze. –torpant meg, majd vett egy nagy levegőt.

-Menjünk fel az emeletre, ott nyugodtan tudunk beszélni. –azzal Paula már el is indult felfelé, ő pedig utána. –Nos, gondolom sejted, hogy eléggé meglepett a helyzet, hogy Kimi veled és a fiaddal érkezett.

-Tudom. Engem is meglepett, hogy nem szólt nektek. –babrált a kabátja cipzárjával- Paula...

-Ne, várj. –intette csendre az asszony –Muszáj megkérdeznem valamit, mint anya, tudnom kell. –látszott, hogy nagyon gyötri valami.

-Csak nyugodtan. –túl sok meglepetés már úgysem érheti.

-Ugye szereted Kimit?

-Igen, szeretem. 

-Ugye mindennél jobban szereted? –nézett rá könnyes szemekkel Paula.

-Igen. –Nicole is érezte, hogy hamarosan az ő szemében is könnyek fognak gyülekezni.

-Nézd, nekem muszáj biztosan tudnom, hogy újra bízni tudjak benned. –szipogott az asszony.

-Nagyon szeretem. Ő a mindenem és tudom, hogy a múltban hibáztam, de én is nagy árat fizettem érte, és nem akarom még egyszer elveszíteni. –most már Nicole is szipogott.

-Mert én nem akarom még egyszer annyira szenvedni látni. A szívem szakadt meg, amikor elhagytad. –ült le Paula az ágyra.

-Az enyém is. –Nicole is követte a nő példáját. –Rettentő nagy hibát követtem el, de annyira megijedtem és…tudtam, hogy a karrierje szempontjából a legrosszabbkor jött a gyerek.

-Te…a karrierjéért aggódtál?

-Igen, mert akkor nem biztos, hogy elment volna versenyezni, mármint a McLarenhez, mert amikor egyszer korábban szóba került a gyerek, akkor mondta, hogy ő minden lépésénél ott akar lenni, igazi apaként, és ezért gondoltam. Ő túl jó ahhoz, hogy ne ezt csinálja.

-Istenem, gyere ide. –ölelte meg Paula. Nicole-t nagyon váratlanul érte, de rettentően örült neki. Úgy érezte, hogy most minden sínen van, még ha jelen pillanatban mind a ketten úgy sírnak, mint két kisgyerek. –Ne haragudj, amiért ilyen goromba voltam veled.

-Te se haragudj rám, kérlek.

-Hát ti meg mit csináltok? Kihűl a… –Kimi szóhoz sem jutott, amikor meglátta az anyját és a barátnőjét egymás vállán sírni. –Annyira szeretlek titeket! –ment oda és megölelte mindkét nőt.

-Mi is téged. –suttogták egyszerre.