Nicole zavartan ment vissza a konyhába, ahova időközben befutott Kimi is. Még mindig Christopher-en töprengett.

-Mi az kicsim? Nagyon elgondolkodtál. –simogatta meg Kimi a nő kezét, miközben hozzáláttak a reggelihez.

-Csak volt egy telefonom, semmi komoly. –mosolygott rá.

-És miért nem mondod el, hogy ki volt az? –nézett rá kérdőn Paula, ugyanakkor a hangjából érezhető volt az ellenszenv.

-Anya! –szólt rá Kimi.

-Semmi anya. Nos, Nicole, miért nem mondod el, hogy a szeretőddel beszéltél? Vagy inkább a leendő gyermeked apjának kéne neveznem? –támadt neki Paula.

-Szóval ki szoktad hallgatni mások telefonbeszélgetését. –tette le a villát a nő.

-Nem válaszoltál. Igaz, vagy nem?

-Minek válaszoljak? Te már úgyis eldöntötted, hogy fűvel fával csalom a fiad és a gyerek sem tőle van. Köszönöm a reggelit, elment az étvágyam. –állt fel az asztaltól.

-Ne nézz így rám kisfiam. –tette fel a kezét védekezőleg az asszony- Nem én járok a tilosban. Hallottam, ahogy az a férfi, hogy is hívták? Á megvan, Christopher, randevúra hívta. –Kimi elsápadt, ugyanis pontosan tudta, hogy ki ez a férfi. Nicole ugyan nem mesélt róla sokat, de Nick, Nick Heidfeld annál többet. Felvilágosította, hogy Pat partiján milyen jól érezték magukat együtt. Felpattant az asztaltól és felrohant az emeletre, szinte berontott a szobájába, ahol Nicole éppen a bőröndjébe csomagolt vissza.

-Mit csinálsz?

-Csomagolok. Aztán foglalok két jegyet Svájcba, felébresztem a fiam, összeszedem a cuccát és már itt sem vagyunk. –sosem volt a megfutamodás híve, de tudta, hogy ha tovább itt marad, akkor kb. már ma este valamelyik idegosztályon feküdne.

-Na nem. Nem mész el megint. Nem sétálsz ki ismét az életemből.

-Nem az életedből sétálok ki, csak a szüleid házából. Bár ki tudja, te mit akarsz.

-Szerintem tudod. Téged, ugyanakkor szeretnék választ.

-Éreztem. Miért nem tudsz bízni bennem?

-Bízom benned.

-Csak?

-Csak elegem van, hogy mindig felmerül valami tényező, valami Christopher, vagy hogy nem biztos, hogy az enyém a gyerek.

-Jó, a következő vizsgálatra eljössz velem, én meg megkérdezem a dokit, hogy mikor lehet leghamarabb apasági tesztet csinálni.

-Erre nincs szükség.

-Ó dehogynem. Nagyon is szükség van rá.

-Oké, csináljunk, de legalább ne menj el. Akkor anya igazat ad Toninak. És Cameron is be van zsongva, hogy végre itt lehet –próbálta Kimi az összes nyomós érvet felsorolni, de végül csak azt mondhatta, amit érzett- szeretlek és szükségem van rád. Tedd meg értem, maradj kérlek. –Nicole abbahagyta a pakolást. Hatottak rá a férfi szavai.

-Rendben.

-Tudod mit? Menjünk fel a hegyekbe. Az egyik haverom apjának van ott egy kis faháza, biztosan megengednék, hogy a ma estét ott töltsük.

-Anyukádék nem örülnének neki, hogy még akkor sem maradsz itthon, amikor olyan ritkán látogatod meg őket.

-Egy éjszakáról van szó, azt kibírják, utána visszajövünk. Addig remélhetőleg mindenki lehiggad.

-Oké. Legyen. Akkor megyek felébresztem Cam-et.

-Én szólok anyának.

Paula éppen lent telefonált, amikor Kimi megjelent a konyhában.

-Jajj Heather, én is sajnálom… -a férfi szeme elkerekedett.

-Heather az? –kérdezte az anyjától. Miután az bólintott, a legifjabb Räikkönen kikapta a telefont a kezéből.

-Heather, szállj le a családomról!

-Szia. De régen hallottam a hangod… -nevetett a nő. –Hogy van a lakásod?

-Örülj, hogy nem jelentettelek fel! –kiabált a telefonba, amitől még az anyja is megrémült. Sosem látta még a fiát ilyen idegesnek.

-Jajj drágám, ne viccelj már, az igazán csak egy aprócska átalakítás volt. Sajnálom, ha nem tetszik.

-Hogy tetszik-e??? Te beteg vagy!! Utoljára figyelmeztetlek, hogy tűnj el az életünkből.

-Jajj istenem, tehát még mindig együtt vagy azzal a kis nőcskével… Jajj, hallottam anyukádtól, hogy terhes. Csak nem veszed be neki, hogy tőled van?

-A gyerek az enyém. –azzal bontotta a vonalat és letette a telefont az asztalra.

-Kisfiam, mégis megmagyaráznád, hogy mi volt ez? –nézett rá csípőre tett kézzel az anyja.

-Reggeli után Nicole, Cameron és én felutazunk Marko apjának a kunyhójába, de holnap dél körül jövünk. –közölte szárazan a mai tervüket, majd elkezdte Cameron reggelijét elkészíteni, jobban mondva megteríteni.

-Kimi! –szólt rá Paula. –Mi volt ez Heatherrel?

-Nem akarok róla beszélni.

-Én viszont igen. –kötötte az ebet a karóhoz az anyja.

-Jó, rendben. Ha tudni akarod, miután közöltem vele, hogy Nicole-t szeretem és eljöttem otthonról, gyakorlatilag lakhatatlanná tette a lakásom. Nincsenek ruháim, bútoraim –kezdte az ujján mutatni a felsorolást-, konyhai felszereléseim, növényeim, a serlegeim meg csak a csodával határos módon, talán a készítőknek köszönhetően maradtak épek. Az meg külön szerencse, hogy Ajax-ot nem hagytam vele, mert szerintem már ő sem élne. Azt hiszem ezek után valahogy teljesen érthető, ha nem akarok róla tudomást venni. –hadarta a férfi.

-Ne haragudj.

-Te ne haragudj. Kicsit feszült vagyok –ült le a székre –Szeretném végre, hogy egy boldog család legyünk Nicole-lal és Cameronnal. Hiszem, hogy enyém a gyerek. Nem verne át. Neki is olyan fontos vagyok, mint ő nekem. Tudom. –Paulát megrendítették fia szavai. Nem gondolta volna, hogy ennyire szereti a nőt. –Remélem nem gond, hogy elmegyünk.

-Nem, dehogy. Menjetek nyugodtan és érezzétek jól magatokat. Ha gondolod, csinálok néhány szendvicset az útra.

-Megtennéd?

-Persze. –mosolyodott el Paula

-Köszi.

-Szia apa. –mászott fel az ölébe Cameron és adott egy puszit neki. –Szia Paula nagyi. –mosolygott rá is a kisfiú. Ezen nem csak az érintett, de Kimi és Nicole is nagyon meglepődött.

-Szervusz kincsem. –adott egy puszit az asszony a kisfiú fejére.

-Nagyi, itt tényleg nincsen oroszlán? –Kimiből erre kitört a nevetés, Nicole pedig azt sem tudta, hogy hova nézzen.

-Oroszlán? –a nagyanyja teljesen elképedt. –Már hogy lenne itt oroszlán?

-Rami bácsi azt mondta, hogy anya az oroszlán barlangjába megy. De ha itt nincs oroszlán, akkor miért mondott ilyet? –Paula egy pillanatig döbbenten nézett az unokájára, végül belőle is kitört a nevetés.

-Tudod mit? Rami bácsinak rossz humorérzéke van és majd elmagyarázom neki, hogy hol is találhat oroszlánt, ha már annyira arra fáj a foga. Most pedig tessék szépen ezt megenni. –tett le egy nagy tányér tojást a fiú elé. –Én addig csinálok nektek szendvicseket az útra. –Nicole nem tudott napirendi pontra térni a történtek fölött. Cseppet sem volt ellenére ez a jó hangulat, de valahogy örült, hogy elmúlt a feszültség. Még ha csak egy rövid időre is.