Este 9-kor keltem fel.Elmentem és lefürödtem.Már egy kicsit jobban voltam, de még mindig nem volt jó a közérzetem és a fejem is fájt.Zuhanyzás után visszafeküdtem az ágyba, és nem kellett sok idő és ismét elaludtam.Hihetetlen álmom volt.Azt álmodtam, hogy összejövünk Kimivel.Hirtelen felkeltem és izzadtam úgy mintha rémálom lett volna.Pedig ez egy nagyon jó álom volt.Talán azért mert azt szeretném hogy ez legyen?Nem tudom.Mindenesetre ideje felkelni.-gondolkodtam.Főztem egy teát,lefürödtem;megmostam a fogam és az arcom na igen és a hajam mert elég só szaga volt.Még csak reggel 7 volt de máris kopogott valaki az ajtón.Kimi volt az.

-Szia!-suttogta.-Jenni még alszik.Csak megakartam kérdezni hogy jobban vagy e már.Meg… beszélni is szerettem volna veled.

-Köszi jobban vagyok egy kicsit és….gyere be.

-Köszi!-mondta még mindig suttogva.

-Miről szeretnél velem beszélni?-kérdeztem.

-Arról amit mondtál tegnap.Tudod…volt egy pár hónap amikor egy kis bizonytalanságot éreztem ott hogy vajon szeretem e még Jennit.De aztán rájöttem hogy szeretem és vele szeretném leélni az életem.És tudod az a megingás…miattad volt.

Meglepődve álltam ott.

-Értem…

-Tudod az elvesztett versenyek hoztak össze minket.Ő vigasztalt meg mikor szomorú voltam.Ő volt mellettem mikor futamot nyertem.És tudod úgy érzem ő  az életem szerelme.

-Értem de… ezt most úgy mondod mintha még mindig szeretnélek.

-Tudom de…ezt csak azért mondtam el hogy értsd miről van szó….

-Oké…nagyon köszönöm hogy megosztottad ezt velem.

-Ez csak természetes azok után amit mondtál.De én most megyek is mert az előtt kéne visszaérnem hogy Jenni felkel.Na Szia!

-Szia!Kimentem vele az ajtóig.

-Akkor..majd még ..találkozunk.-mondta halkan.

-Rendben.És becsuktam az ajtót.

Úristen mit csináltam én?Miért nem mondtam neki hogy szeretem?Lehet hogy még ő is szeret!Nem..ez képtelenség…hallottad mit mondott!Hogy neki Jenni az élete párja.Akkor miért hiszek még mindig benne?Á tiszta hülye vagyok!-elég sokáig gondolkoztam még ezen.Egy idő után megint kezdtem rosszul érezni magam.Lefeküdtem egy kicsit  és néztem a plafont.Most már nincs vissza út muszáj leszek elmenni a Mercihez.Már csak azért is hogy segítsem Kimit és ő legyen   a világbajnok, másrészt meg azért hogy lássa, egy ilyen miatt nem fogok megfutamodni.Gondolkodás közben megint elnyomott az álom.11-kor viszont felébredtem.

-Másfél óra múlva mennem kell ebédelni.Jajj de így nem fogok tudni menni!Alig bírok megmozdulni..Gyorsan visszahuppantam az ágyba.-Na mindegy akkor ezt az ebédet kihagyom.-beszéltem magamban.Bekapcsoltam a TV-t és  megnéztem az aznapi híreket, hallgattam zenét, néztem valami idétlen kibeszélőshowt.Sosem szerettem azokat.Ránéztem az órára és láttam hogy már ebédelni kéne, de még mindig nem bírtam megmozdulni.Hirtelen heves kopogás zavarta meg a csendet.

-Nyitva!-szóltam ki.Kimi lépett be egy tálcával a kezében.

-Azt gondoltuk felhozzuk neked,Jenni lent vár úgyhogy mindjárt megyek is.

-Nagyon köszönöm!Alig bírok kikelni az ágyból!

-Ja igen és itt a gyógyszered is.-folytatta Kimi.

-Mindent nagyon köszönök amit értem tesztek.

-Igazán semmiség.Hiszen a barátaid vagyunk.De rohanok mert Jenni szegény egyedül eszik.Jó étvágyat!

-Nektek is!-kiáltottam vissza.

-Ja igen és…lépett be hirtelen megint.-remélem nem bántottalak meg a reggeli beszélgetéssel

-Ugyan dehogy!Örülök hogy beszélgettünk.

-Jólvan akkor szia!

-Szia!