Visszaültem az asztalhoz, és tovább rajzoltam.

-Huh nagyon precízen dolgozol!-szólt közbe Kimi.

-Ez komoly dolog!Hiszen rajtam múlik egy csapat sorsa!És tudod ez nagyon nagy felelősség.

-Tudom.De minden jól fog menni.Kiválóan dolgoznak a munkások és hamar feltudnak építeni egy autót.Ha esetleg nem jön be az egyik terv, akkor pár nap, és megépítik a másik terv alapján készültet.

-Ez igaz.De mivan ha egyik se válik be?Akkor Ron és az összes munkás csalódni fog bennem.

-Nyugi!Valamelyik biztos jó lesz!És lehet hogy nem kell több terv.Lehet hogy amit most csinálsz az is jó!És különben is!Én itt vagyok és segítek neked mindenben.Bizz bennem és magadban!Minden jól fog alakulni!

-Oké.Hiszek magamban és benned is.

-Csak gondolkodj pozitívan!;)

Rengeteget beszélgettünk, és a tervvel is jól haladtam.Hamar eltelt az idő, és már 8 óra is lett.

-Hát…ideje „haza” menni.-mondta Kimi az órájára nézve.

-Jólvan menjünk.De akkor szóljunk Ronnak.

Bementünk az irodájába.

-Ron!Akkor mi mentünk oké?

-Oké akkor holnap 7-kor találkozunk.

-Rendben!Jó éjt!

Visszafelé megint én vezettem.;)Hazaérve mindketten lezuhanyoztunk és mentünk aludni.

-Jó éjt szivem!-szólt Kimi.

-Jó éjt!-kivántam én is.

Beállítottam a telefonom, mert tudtam, hogy Kimi most nem fog felkelni.És tényleg nem is kelt fel.Hirtelen felriadtam az ébresztésre.

-Kimi ébredj!7 óra van!-keltettem fel álmosan.

-Oké, oké!-szólt és kiment a fürdőbe.

Elintéztük a reggeli dolgainkat, és mentünk dolgozni.Kimit néha-néha hívták a gyártók megnézni a modelleket de abba a 2 hétbe, minden simán ment.Nem mondom egy kicsit unalmas volt már…  de jó volt.Egy reggel ismét munkába indultunk.Ron már ott várt az ajtóban.

-Sziasztok!Gyertek beszélni szeretnék veletek!

-Szia!Ajajj ez nem hangzik valami túl jól.

-Nos,-kezdte miután beértünk az irodájába,-itt kéne maradnotok, mert megépitjük a kocsit, és utazunk is Barcelonába tesztelni.

-Neeem!Ilyen nincs!-akadtam ki.

-Figyelj én is nagyon sajnálom, de hogyha itt dolgozol, ez mostmár mindig így lesz.Juan, Wurz és Pedro autójának a tervei már kész vannak.

-A Kimié is.-nyújtottam át neki a papirokat.

-Remek.Akkor még 1 hét és indulunk.

-Várj!Hányan jönnek?

-100 valahányan a pontos számot én sem tudom.

-Úristen!

-És ez még csak az a csapat akik a futamokra szoktak jönni velünk.

-Értem….akkor ma mehetünk is vissza nem?

-Dehogy!Egész héten figyelni kell a gyártókat.

-Ennyire nem bíztok bennük?

-De, csak jobb ha mi is ott vagyunk.-és kacsintott.

                                                                                    ***********

A repülőn ültünk Barcelona felé.Elég nyugodt, csendes út volt.Mikor odaértünk és a kocsikat is kipakolták, első uticélunk a pálya volt.Bevitték a boxba az autókat, mi meg körbe motoroztuk a pályát, mint egy rendes futam előtt.Aztán elmentünk abba a hotelbe, ahol ideiglenesen lakni fogunk.Épp mentünk be a szobába Kimivel, (most két külön szobánk volt, csak átjött)mikor megcsörrent a telefonja.