-Khm…-hallottam.-Christi!

-Igen?-fordultam felé.

-Ö….én…nagyon szeretlek ugye te is tudod…és…nem akarlak soha elveszíteni….- lassan hajolt felém,és megcsókolt.Aztán egyre közelebb és közelebb jött, úgy hogy már összeért a testünk….

                                                                                                            ********

Reggel kómásan keltem ki az ágyból.Dave még aludt, én pedig csináltam egy kávét.

-Jó reggelt!-köszönt egy jó  negyed óra múlva.

-Jó reggelt!Jól aludtál?

-Persze.Veled mindig.

-Elmegyünk valahová?

-Aha.Legalább szétnézek a városban egy kicsit.

Így telt el jó pár nap, és elérkezett az az idő, mikor menni kellett.:)Összepakoltunk a cuccainkat és irány a reptér.Gyorsan odértünk Barcelonába, gyorsan elrepült az idő, ha egy jó utitársad van:.:)Mikor leszálltunk, találkoztunk pár mérnökkel és velük mentünk tovább.A szálloda előtt ott állt Ron, és beszélgetett valakivel, de nem túl barátságosan.Sőt.

-Jó napot!-köszöntem.

-Szia!Figyelj ez most nem a legalkalmasabb….

-Oké, oké, már itt sem vagyok.

-Hello!-köszöntem a srácnak a portán, mert bizony még elég fiatal volt.

-Jó napot!

-Hanyas szobák vannak még üresen?

-Egy pillanat…a 17,18,36,39,45,46,47,48,65,62,69,71,76,95,94.

-Értem.Szerinted melyikbe menjünk Dave?

-Nem tudom…..mondjuk a…45-ös?

-Oké, akkor a 45-ös lesz.

-Rendben.-mondta és ideadta a kulcsokat.Felmentünk,és a 45ös szobába éppen ment volna be valaki, mikor észrevett minket és kijött.

-Sziasztok!De rég láttalak benneteket!-köszöntött Kimi.

-Hello!Miujság veled?

-Semmi….

-Jenni itt van?

-Aha….egy kicsit lepihent…tudod hogy nem bírja az utazásokat.

-Persze, tudom.

-Képzeld, már készen vannak a kocsik.Holnap már tesztelünk.

-Az jó.Remélem nem lesz semmi baj.

-Én is.

-Dave!Gyere egy percre, beszédem van veled!-kiáltott oda egy dolgozó neki.

-Megyek!Akkor mindjárt jövök drágám.-mondta és megcsókolt.

-Oké.

-Drágám?-kérdezte Kimi miután elment.

-Most mivan?

-Semmi….szerintem én megyek is vissza…majd még találkozunk!

-Oké!

Bevittem a bőröndöket a szobába, és szétnéztem egy kicsit.Nagyon szép volt a hely, és minden szoba tágas volt.Elővettem a terveket, és átfutottam őket mégegyszer.Miután mindent rendben találtam, elindultam megkeresni Ront.Szerencsém volt, mert egy fél óra keresés után, és 50 ember zaklatása után, hogy tudja e hogy hol van Ron, összefutottam vele.

-Áh, szia!Már téged kereslek vagy egy fél órája.

-Remek.Most itt vagyok.Mit szeretnél?

-A terveket hoztam.-mondtam, miközben mentünk a folyosón.

-Értem.Add csak ide.

Átadtam neki a papirokat és megálltam.

-Ron, mi a baj?-megállt.

-Láttad azt az embert akivel vitatkoztam…nos ő Flavio volt.

-Akkor mostár értem hogy miért voltál olyan dühös.És mit akart?

-Azt mondta, hogy becsaptam meg, hogy a tudta nélkül szerződtettem le Fernandot és hogy én egy erkölcstelen ember vagyok.

-Végülis az első fele igaz…vagyis abból is csak annyi hogy nem mondtad el neki az igazat.Nem Alonsonak kellet volna szólnia előbb….szerintem.

-Remek, már te is ellenem vagy.

-Dehogy!Figyelj, én ezzel nem akarlak megbántani, de szerintem Flavionak igaza van.Értesítened kellett volna erről.Nem pedig eltitkolnod.

-De én nem akartam eltitkolni…csak…

-Csak….na látod….mindegy…én megyek…szió!

-Szia!